Kevesebb kutatást támogat az állam

Míg a külföldiek megnégyszerezték ráfordításaikat, a magyar kormány alig növelte a forrásokat.

Kétezer-tizennégyben kutatás-fejlesztésre nemzetgazdasági szinten 441 milliárd forintot fordítottak Magyarországon, ez 5 százalékkal több, mint 2013-ban, de a szféra ráfordításainak GDP-hez viszonyított aránya így is csökkent, 1,41-ról 1,38 százalékra – derül ki a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) friss kiadványából, amely a hazai kutatás-fejlesztés helyzetét elemzi. Az eredmények szerint 2014-ben az országban 2994 kutatóhely működött, vagyis számuk az előző évihez képest 165-tel (5,2 százalékkal) csökkent, és a kutatás-fejlesztésben dolgozók tényeges létszáma is kevesebb lett 1,8 százalékkal.

A létszámcsökkentést a kutatók munkáját segítő személyzeti állomány szenvedte el: az egyéb fizikai és nem fizikai foglalkozású személyzet számított létszáma 20, a segédszemélyzeté közel 12 százalékkal lett kevesebb. Ezzel szemben a kutatók tényleges és számított létszáma (a teljes munkaidejű dolgozóra átszámított összes létszám) is emelkedett, 3,7, illetve 4,7 százalékkal. Így az ágazaton belül az állomány több mint 70 százaléka kutató, az adminisztrációs és segítőszemélyzet aránya a 30 százalékot sem éri el.

Kevesebb jutott beruházásokra is, mint egy évvel korábban, hiszen 9,2 százalékkal több pénzt emésztettek fel a kutatás-fejlesztési költségek, mint 2013-ban. A költségek között 2014-ben is a bérek és jövedelmek tették ki a legnagyobb részt, átlagosan 59 százalékot, ami 1,5 százalékponttal több, mint 2013-ban. A személyi juttatásokra fordított költségek aránya valamennyi szektorban emelkedett, a legnagyobb mértékben a felsőoktatásban. A beruházásokra így – a megelőző év bázisához képest – összesen 14 százalékkal kevesebbet, 63,5 milliárd forintot fordítottak, ami jelentős csökkenést jelent, bár a KSH megjegyzi, hogy az összeg még így is 12 százalékkal magasabb a 2012. évinél. Igen aggasztó azonban a kép, ha a csökkenés mértékét a kutatóhelyek fenntartói szerint vizsgáljuk: a legnagyobb, 46 százalékos visszaesés az államilag finanszírozott kutató-fejlesztő intézeteknél és az egyéb költségvetési kutatóhelyeknél következett be, a vállalkozások esetében csupán 5,3 százalékos beruházáscsökkenést mértek. A KSH szerint a szférában a visszaesés fő oka az államháztartási szektor építési beruházásainál végbement 89 százalékos csökkenés, amit az előző két évben végrehajtott nagyarányú ingatlanfejlesztések befejezése magyaráz. A tavaly megvalósult beruházások keretében gépekre fordították a legnagyobb összeget, 40,2 milliárd forintot, a teljes összeg 63 százalékát.

A kutatás-fejlesztés finanszírozásában tehát újra nőtt a vállalkozások és tovább emelkedett a külföldi források aránya, az állami költségvetés szerepe pedig kisebb lett. 2014-ben a vállalkozásoktól származó 213 milliárd forint az összes ráfordítás 48 százalékát tette ki, ami 1 százalékos emelkedés az előző évihez képest, miközben az állami források 36 százalékos aránya 34 százalékra mérséklődött. A külföldi források aránya szintén 1 százalékkal, 18 százalékra nőtt. Tíz évvel korábban, 2004-ben a vállalkozások még a ráfordítások alig több mint egyharmadát finanszírozták. Míg az üzleti szféra az utóbbi tíz évben megháromszorozta, a külföld pedig megnégyszerezte a kutatás-fejlesztésre fordított összeget, addig az állam csupán másfélszeresére növelte az erre a célra fordított forrást.

Az adatok szerint a kutatás-fejlesztésen belül a kísérleti fejlesztésre fordított összegek részaránya folyamatosan emelkedik, ugyanis a területen legdinamikusabban fejlődő vállalkozási szektor döntő részben (66 százalék) ilyen fejlesztéseket végez. Tíz évvel korábban még csupán az összes ráfordítás 35 százalékát költötték kísérleti fejlesztésre, míg 2014-ben már az 52 százalékát. A vállalkozások alkalmazott kutatásra és különösen az alapkutatásra – mint közvetlenül nem hasznosuló K+F-tevékenységre – számottevően kevesebbet fordítanak. Ezzel ellentétben az államháztartásban és a felsőoktatásban a ráfordítások több mint felét az alapkutatásokra költötték, a kísérleti fejlesztés aránya csupán 16, illetve 11 százalék volt. Az alapkutatás elsősorban a tudományterület elméleti síkon felvetődő kérdéseire, problémáira keresi a választ. Az alapkutatás jellemzője, hogy összefüggéseket, jellemző törvényszerűségeket fogalmaz meg. A kísérleti fejlesztés ezzel szemben olyan, a kutatásból és gyakorlati tapasztalatokból nyert, már létező tudásra támaszkodó munka, amelynek célja új anyagok, termékek és szerkezetek létrehozása, új eljárások bevezetése.

A kutatás-fejlesztésre költött ráfordítások nem egyenlően oszlanak meg az egyes tudományágak között. A műszaki, a természettudomány és az orvostudomány területein általában nagyobb befektetés szükséges, mint a bölcsészet- vagy társadalomtudományok esetében. Az elmúlt években elsősorban a technológia fejlődését előmozdító műszaki tudományos kutatás-fejlesztési tevékenységben volt az átlagosnál nagyobb a növekedés, a műszaki terület ráfordításokból való részesedése tíz év alatt 43-ról 57 százalékra emelkedett. Ha nem is ilyen mértékű, de jelentős volt a természettudományok fejlődése is. Az orvostudományok kutatás-fejlesztési ráfordításokból való részesedése azonban a 2004. évi 9,3-ről 2014-re 6,1 százalékra zsugorodott. A legnagyobb visszaesés a társadalom-, az agrár- és a bölcsészettudományoknál következett be. A kutatás-fejlesztés területi eloszlása az elmúlt néhány évben nem változott számottevően. 2014-ben is kiemelkedett Közép-Magyarország részesedése, ami nagyobb volt a tíz évvel korábbinál. Csakúgy, mint 2013-ban, a régiók közül a Dél-Dunántúl a sereghajtó, elmaradva a korábban hosszú évekig az utolsó helyen álló Észak-Magyarországtól is.

A kutatás-fejlesztéshez kapcsolódó publikációs tevékenység vizsgálata során megállapították azt is, hogy miközben emelkedett a magyar és az idegen nyelven megjelent könyvek, továbbá az idegen nyelvű cikkek és értekezések száma, az elektronikus formában közzétett műveké és a konferenciakiadványoké viszont jelentős mértékben csökkent. A publikálás terén változatlanul az egyetemen, főiskolán dolgozók járnak az élen, a száz kutató-fejlesztőre jutó publikációk száma a felsőoktatási szektorban több mint kétszerese az államháztartási szektorénak, a vállalkozásoknál pedig elenyésző ez a mutató.