Kevesebb kutatást támogat az állam

Míg a külföldiek megnégyszerezték ráfordításaikat, a magyar kormány alig növelte a forrásokat.

A kutatás-fejlesztés finanszírozásában tehát újra nőtt a vállalkozások és tovább emelkedett a külföldi források aránya, az állami költségvetés szerepe pedig kisebb lett. 2014-ben a vállalkozásoktól származó 213 milliárd forint az összes ráfordítás 48 százalékát tette ki, ami 1 százalékos emelkedés az előző évihez képest, miközben az állami források 36 százalékos aránya 34 százalékra mérséklődött. A külföldi források aránya szintén 1 százalékkal, 18 százalékra nőtt. Tíz évvel korábban, 2004-ben a vállalkozások még a ráfordítások alig több mint egyharmadát finanszírozták. Míg az üzleti szféra az utóbbi tíz évben megháromszorozta, a külföld pedig megnégyszerezte a kutatás-fejlesztésre fordított összeget, addig az állam csupán másfélszeresére növelte az erre a célra fordított forrást.

Az adatok szerint a kutatás-fejlesztésen belül a kísérleti fejlesztésre fordított összegek részaránya folyamatosan emelkedik, ugyanis a területen legdinamikusabban fejlődő vállalkozási szektor döntő részben (66 százalék) ilyen fejlesztéseket végez. Tíz évvel korábban még csupán az összes ráfordítás 35 százalékát költötték kísérleti fejlesztésre, míg 2014-ben már az 52 százalékát. A vállalkozások alkalmazott kutatásra és különösen az alapkutatásra – mint közvetlenül nem hasznosuló K+F-tevékenységre – számottevően kevesebbet fordítanak. Ezzel ellentétben az államháztartásban és a felsőoktatásban a ráfordítások több mint felét az alapkutatásokra költötték, a kísérleti fejlesztés aránya csupán 16, illetve 11 százalék volt. Az alapkutatás elsősorban a tudományterület elméleti síkon felvetődő kérdéseire, problémáira keresi a választ. Az alapkutatás jellemzője, hogy összefüggéseket, jellemző törvényszerűségeket fogalmaz meg. A kísérleti fejlesztés ezzel szemben olyan, a kutatásból és gyakorlati tapasztalatokból nyert, már létező tudásra támaszkodó munka, amelynek célja új anyagok, termékek és szerkezetek létrehozása, új eljárások bevezetése.

A kutatás-fejlesztésre költött ráfordítások nem egyenlően oszlanak meg az egyes tudományágak között. A műszaki, a természettudomány és az orvostudomány területein általában nagyobb befektetés szükséges, mint a bölcsészet- vagy társadalomtudományok esetében. Az elmúlt években elsősorban a technológia fejlődését előmozdító műszaki tudományos kutatás-fejlesztési tevékenységben volt az átlagosnál nagyobb a növekedés, a műszaki terület ráfordításokból való részesedése tíz év alatt 43-ról 57 százalékra emelkedett. Ha nem is ilyen mértékű, de jelentős volt a természettudományok fejlődése is. Az orvostudományok kutatás-fejlesztési ráfordításokból való részesedése azonban a 2004. évi 9,3-ről 2014-re 6,1 százalékra zsugorodott. A legnagyobb visszaesés a társadalom-, az agrár- és a bölcsészettudományoknál következett be. A kutatás-fejlesztés területi eloszlása az elmúlt néhány évben nem változott számottevően. 2014-ben is kiemelkedett Közép-Magyarország részesedése, ami nagyobb volt a tíz évvel korábbinál. Csakúgy, mint 2013-ban, a régiók közül a Dél-Dunántúl a sereghajtó, elmaradva a korábban hosszú évekig az utolsó helyen álló Észak-Magyarországtól is.

A kutatás-fejlesztéshez kapcsolódó publikációs tevékenység vizsgálata során megállapították azt is, hogy miközben emelkedett a magyar és az idegen nyelven megjelent könyvek, továbbá az idegen nyelvű cikkek és értekezések száma, az elektronikus formában közzétett műveké és a konferenciakiadványoké viszont jelentős mértékben csökkent. A publikálás terén változatlanul az egyetemen, főiskolán dolgozók járnak az élen, a száz kutató-fejlesztőre jutó publikációk száma a felsőoktatási szektorban több mint kétszerese az államháztartási szektorénak, a vállalkozásoknál pedig elenyésző ez a mutató.