Amit tudunk, hogy melyik hegység rejti, hogy milyen látvány tárult a kutatók elé – ezt meg is mutatjuk az általuk készített képek segítségével –, illetve hogy milyen méretű teremről van szó.
„November 1-je előestéjén egy kutatóaknánk alja kilyukadt, a lyukon keresztül pedig be lehetett látni egy járatba, egy kisebb felfedezésre tehát már eleve fel voltunk készülve” – újságolta a kutatócsapat vezetője, Slíz György. Némi bontás után aztán egy 10-15 méter hosszú, 4-6 méter széles, 2-3 méter magas terembe értek, amelynek a közepe a legmagasabb, kürtőszerű, a 7 métert is eléri.
A fal egy részét olyan gipszkristálybevonat borította, amely mögött a mészkő visszaoldódott, és így a kristálykéreg és a fal között egy 10 centis rés van, miáltal hátulról át lehet világítani.
„A tipikus hévizes kialakulású terem végében a járat kuszodaként folytatódik, és pár méterrel lejjebb található a mélypont, ahol egy aláhajlás alatti keskeny légrésen keresztül közlekedik a huzat, és a ledobott kő jócskán elgurul, majd körülbelül 5-10 méter esés után visszhangosan puffan” – teszi hozzá Slíz, de ennél többet egyelőre nem kíván elárulni, majd a hétvégi barlangász konferencia egyik vasárnapi előadásán, Jósvafőn.
A kristálybarlang, mint Slíz György magyarázza, igazából egy hangzatos elnevezés, amely annak leírására szolgál, hogy egy barlang nagyon szép, a falakon található ásványkiválások miatt, mint ez alkalommal a gipszkristályok.
Hogy az egyesület tagjai miért pont ott kutattak, ahol, arra Slíz szerint egyszerű a magyarázat:
„Korábban fő kutatási területünk volt a Csévi-szirtek, ahol a már addig is tevékenykedő Ariadne Egyesülettel közösen kutattunk, azonban amikor véget ért a velük való együttműködés, a Szent Özséb Barlangkutató Egyesületnek új terület után kellett néznie. Szisztematikusan végigjártuk a környék ismert barlangjait, begyűjtöttünk információkat más barlangászoktól, illetve gombászoktól, kirándulóktól, erdőjáróktól is tájékozódtunk, akik tudhatták, hol vannak huzatoló pontok a felszínen. Körülbelül 20 olyan kutatási pontot találtunk, ahol úgy gondoljuk, jelentős továbbjutás lehetséges. Egy részükre szereztünk is kutatási engedélyt, ezen helyszínek egyike a mostani.”
Ha az ember egy már ismert barlangon keresztül jut újabb felfedezéshez, akkor az például úgy történhet, hogy megpróbálja megfigyelni, van-e légmozgás, és ha igen, akkor az honnan jön, ehhez pedig legegyszerűbb „műszer” az ember arca vagy keze, főleg, ha kicsit meg is van izzadva, a nedves bőr ugyanis minden légmozgásra sokkal érzékenyebb, akár a 0,1 m/s sebességű „szélre” is.
„Nem árt az sem, ha megmérjük a levegő hőmérsékletét, szén-dioxid-tartalmát, amelyből szintén következtetéseket lehet levonni, illetve a denevérek közlekedése során keletkező úgynevezett denevérkijelöléseket is nézzük.”
Slíz György a felfedezésekkel kapcsolatban egyébként igen furcsának tartja, hogy olyan barlangokban is találnak huzatoló pontokat, ahol már régi a felfedezés, tehát elvileg több tíz vagy száz éve rá kellett volna jönni arra, hogy „tovább is van”.
Hogy látogatható lesz-e a most felfedezett barlang, illetve a kutatóegyesület által nyár óta felfedezett üregek közül valamelyik, az nem valószínű, hiszen a látogatókat nyilván azok a járatok érdeklik, ahol „rendes méretek” vannak, és esetleg túrát is tudnak tenni benne.
„A Szent Özséb-barlang, amit már 2003-ban fölfedeztünk, és nemcsak néhány szép képződményt tartalmaz, hanem jelentős kiterjedésű is, 82 méter mély és 900 méter hosszú, ott lehetne komolyabb túrát tenni. Tárgyaltunk is az illetékes nemzeti park igazgatóságával az idegenforgalmi megnyitás lehetőségéről, de ez sajnos engedély híján nem valósult meg, így a most felfedezett, kisebb barlangokkal kapcsolatban nem is fordult meg a fejünkben a hasznosítás. Persze ha esetleg valamelyik barlang sokkal »nagyobbra nő«, az új helyzetet eredményezhet” – mutatott rá a barlangász.
A Mindenszentek-terem szép ugyan, de kicsi, így nincs hová túrázni benne, egyébként is ez a kérdés Slíz szerint jelenleg nem aktuális, hiszen első körben az ajtóval való lezárásáról kell gondoskodni. A látvány mindenesetre még avatott szem számára is valóban káprázatos.
A barlang pontos helyét tehát egyelőre nem árulják el, a szakmai kuriózumról ugyanis a kutatók egy hétvégi konferencián fognak beszámolni, a barlangászok és a közvélemény addig lélegzetvisszafojtva várhat. A teremnek a Mindenszentek-terem nevet, az oda vezető bontott átjárónak pedig a Holtak Kapuja nevet adták, mivel halottak napja táján pillantották meg az új barlangi szakasz első részletét.
