Magyar kutatók győzhetik le a szuperbaktériumokat

Áttörést hozhatnak az MTA kutatóinak eredményei az antibiotikum-rezisztencia elleni küzdelemben.

„Négy-öt évvel ezelőtt kezdtünk antibiotikumrezisztencia-kutatással foglalkozni, a hátterem pedig az evolúcióbiológia. Úgy gondoltam, hogy kicsit más szempontból tudom megközelíteni a problémát, és más elveket tudok alkalmazni, mint akik a klinikai gyakorlatban dolgoznak” – mondta el az esemény után az MNO-nak Pál Csaba.

Jelenleg döntően olyan molekulákkal foglalkoznak, melyek még nincsenek klinikai gyakorlatban, ám kiegészítő terápia részeként alkalmasak lehetnek.

„A cél az, hogy olyan koktélokat találjunk, amelyek a rezisztencia kialakulását lassítják vagy lehetetlenné teszik.”

Mint mondta, jelenleg a kólibaktériummal foglalkoznak, melynek vannak ártatlan, és vannak komoly betegségekhez vezető válfajaik is. Később ugyanezeket a teszteket csinálják végig más élőlényeken is, és 1-2 év alatt kiderül, általánosak-e megfigyeléseik. Pál Csaba szerint ez után kezdődnek majd az igazi nehézségek, mivel meg kell nézni, hogy lehet mindezt a gyakorlatba is átültetni.

Világszerte körülbelül 500 ezer tonna antibiotikumot használunk fel évente, és ennek legalább egyötöde Kínából származik, de India is különösen érintett. Afrikában is sok területet érint az antibiotikum-rezisztencia, ám itt más okból: a kontinens nagy részén a populáció jelentős része HIV-fertőzött, az immunrendszerük legyengül, így itt ezek a kórokozó baktériumok jól működnek, nagyon sokan például tuberkolózisban halnak meg – tette hozzá.

Pál Csaba kapta a Bolyai-díjat

„Azt lehet mondani, hogy a fejlett európai országokban egyenes arányosság van az antibiotikum használata és a rezisztencia mértéke között” – mondta el a szakember. Mint az előadáson elhangzott, Európán belül Magyarországon az „ésszerű felhasználás” jellemző, míg Portugáliában és Franciaországban a felhasználás „elképesztő mértéket ölt”.

Pál Csaba szerint az antibiotikum felhasználásának visszaszorítása érdekében olyan jogszabályokra lenne szükség, melyek meghatározzák, mikor és mit érdemes alkalmazni. „Például használjuk-e prevenciós, tehát megelőzési célból, és ne keverjük az állatok takarmányába” – hangsúlyozta a kutató.

Persze, tette hozzá: ő is mindig betartja gyermekeivel kapcsolatban az orvos utasítását, hiszen ők ismerik a napi gyakorlatot. Mint mondta, mindig fontos ügyelnünk arra, hogy – ha tünetmentesek is vagyunk – ne hagyjuk abba idő előtt az antibiotikum-kúrát, mert a baktériumok még lappangva bennünk lehetnek, és ha csökken a dózis, gyorsan ellenállóvá válhatnak.

A szakember kiemelte: fajról fajra változik az ellenálló törzsek száma, de van, amelyik 20-30 év alatt megjelenik a semmiből, nem sokkal később pedig már mindenhol ott van.

„Az USA-ban szinte minden kórokozó, amivel a kórházakban találkoznak, egy vagy több antibiotikummal szemben rezisztens. Az orvosok a napi gyakorlatban azt látják, hogy a legtöbb bakteriális fertőzés kezelése hosszabb ideig tart, ez pedig különösen veszélyes azoknál, akiknek az immunrendszere gyengébb, így az időseknél és a csecsemőknél is” – magyarázta.

Mint mondta, a diagnosztika területén változások kellenek, de nem csak az antibiotikum-rezisztencia esetében: sokan a daganatkutatásokkal kapcsolatban is úgy látják, jó előre tudnunk kéne, mikor és hogyan alakul ki rezisztencia, és milyen szereket érdemes alkalmazni.

A kutató szerint új módszerekre van szükség, és ki kellene használni az új molekuláris biológia forradalmát.

„Olyan módszereket kellene bevetni, melyek a laborban már működnek, és pár óra leforgása alatt erre alkalmasak” – mondta Pál Csaba, hozzátéve: az ilyen eljárások egyre olcsóbbá válnak, így tényleg van lehetőség arra, hogy a diagnosztika területén áttörés jöjjön a következő években.

Az egész társadalmat veszélyeztetik a felesleges gyógyszerek