A bazaltvulkáni működés körülbelül 10-11 millió éve kezdődött a Kárpát-medencében, ekkor történtek az első kitörések – mondta el lapunknak Harangi Szabolcs, az MTA–ELTE Vulkanológiai Kutatócsoport vezető kutatója. Ezután egy hosszabb szünet következett, majd 7 millió évvel ezelőtt újra intenzívebbé vált a működés. Sokan úgy vélik, hogy a nógrádi térségben még négy-ötszázezer esztendeje is volt bazaltvulkáni kitörés, az utolsó pedig mintegy százezer évvel ezelőtt, a Garam völgyében történt – tette hozzá.
Ezek a vulkáni mezők máshogy működnek, mint a klasszikus, magasba tornyosuló vulkánok: jóval hosszabb ideig, akár négy-ötmillió esztendeig is aktívak lehetnek, de ezen belül több százezer évig is szünetelhet a működés. Tehát nagyon ritkán következik be vulkánkitörés, és soha nem ott, ahol korábban történt.
A Föld eseményeit, legyen szó vulkánkitörésről, földrengésről vagy hegyképződésről, alapjában véve a lemeztektonika modelljén keresztül próbáljuk megérteni. A modell, ami a 60-as években forradalmasította a földtudományokat, valóban sok mindenre magyarázatot ad. Azonban Harangi Szabolcs szerint, ha kis területre akarjuk alkalmazni – például megállapítani, hogy mi zajlott a Kárpát-medencében az elmúlt évmilliók során –, ez a gondolkodásmód nem ad egyértelmű választ a kérdéseinkre.
A kutatók új kiindulási pontja egyszerű: ha ránézünk a térképre, láthatjuk, hogy meglepő módon a bazaltvulkánok nem ott vannak, ahol várnánk. Arra számítanánk, hogy ott alakulnak ki, ahol a legvékonyabb a kőzetburok, hiszen így tud a legkönnyebben áttörni a bazaltos magma. Ám térségünkben a vulkáni mezők inkább a peremi területek felé csoportosulnak, így felvetődik a kérdés, mi lehet ennek az oka.
„Arra jutottunk, hogy ezek a mezők elsősorban olyan helyen vannak, ahol nagyon gyorsan változik a kőzetburok vastagsága. Ez a Kárpát-medence alatt nagymértékben elvékonyodott, tehát a vulkáni mezők az »éles váltásnál« alakulnak ki, ott, ahol a környező vastag kőzetburokból a vékony felé haladunk” – magyarázta a szakember.