A Magyar Tudományos Akadémia a világhírű magyar matematikus, Bolyai János tiszteletére 1902-ben alapította meg a tízezer korona értékű nemzetközi elismerést a kiemelkedő matematikai munkák díjazására. Bolyai emlékének ápolásán túl a díj létrehozásának eredeti céljai között szerepelt a hiányzó matematikai Nobel-díj eszmei pótlása is. Az első világháború megszakította a tradíciót, és több mint nyolcvan évvel később, 1994-ben alapították újjá. Azóta már megkapta Szaharón Selah izraeli matematikus, az orosz Mihail Gromov, az orosz származású, Németországban élő Jurij Manyin.
Az Akadémia az elmúlt 15 év eredményeit nézi, és ötévente adja át a díjakat. Idén a Bolyai János Nemzetközi Matematikai Díjat Barry Simon vehette át, akinek – mint mondta – eszébe sem jutott, hogy jelölhették a díjra, noha az ortogonális polinomokról is született már írása, melynek kutatása terén Magyarország vezető szereplőnek számít szavai szerint. Az amerikai matematikus az mta.hu kérdéseire válaszolt.
Elmondta: a díj híre meglepte, mert nem tudott róla, hogy a várományosok között szerepel. Beszélt arról, hogy Totik Vilmossal, Névai Pállal és Szász Domokossal ismerkedett meg a magyarok közül.
„Egész életemben vonzódtam azokhoz a témákhoz, amelyek mögött igen mély matematika húzódik meg, ugyanakkor még nincsenek annyira kidolgozva, hogy ne kínálnának könnyen leszakítható gyümölcsöket”
– mondta el Barry Simon.
Hozzátette: munkája leginkább abban segítette az elméleti fizikusokat, hogy jobban megértsék az elméleteiket. Talán a legismertebb hozzájárulása egy Berry-fázisnak nevezett kvantumdinamikai jellemzővel kapcsolatos, melyet összekötött a holonómia fogalmával – ez utóbbi egy Gaussig visszavezethető, klasszikus matematikai idea. A nagy atomokkal kapcsolatban Elliott Liebbel közösen bizonyított eredményei matematikai alapokat teremtettek a sűrűségfüggvény-elméletnek, melynek nagy szerepe van a molekuláris modellek világában. Mind ez idáig az ő eredményei jelentik az egyetlen szigorú értelemben vett bizonyítást a folytonos szimmetriasértésre, ami alapvető fontosságú a statisztikus fizikában – lásd: mágnesezettség – és az elemi részecskék fizikájában.
