A kutatók számításai alapján az égitest átmérője 1535 kilométer, ami 250 kilométerrel több az eddigi értéknél. A nagyobb méret egyben jóval sötétebb felszínt is jelent. A 2007 OR10 a napfénynek kevesebb mint 10 százalékát veri vissza, szemben a többségre, így a Plutóra és az Erisre is jellemző 50–90 százalékkal.
A Kepler űrtávcső a meghibásodását követően éppen két évvel ezelőtt állt újra munkába, és kezdte meg új küldetését, amelyben 70-80 napig figyel meg egy-egy adott égterületet. Az eltelt két év alatt kiderült, hogy a kényszer szülte program új magasságokba emelte az űrtávcsövet.
„A K2 felbecsülhetetlen értékké vált az asztrofizika szinte minden területén, az exobolygóktól a csillagok fizikáján át az extragalaktikus és naprendszerbeli vizsgálatokig. A Keplert más csillagok körüli bolygók felfedezésére tervezték, nem közeli, mozgó objektumok követésére, de az általunk javasolt megfigyelési módszerek segítségével a Naprendszerben is látványos eredményeket tudtunk általa elérni” – mondta Szabó Róbert (MTA CSFK), aki a kis égitestek mellett elsősorban változócsillagokat kutat a Keplerrel.
A magyar kutatók cikke szabadon elérhető formában pedig ezen a címen – http://arxiv.org/abs/1603.03090 – olvasható.
A nagy testvérről, a Plutóról az alábbi linken olvashat többet. A Charonról pedig itt nézhet lélegzetelállító képeket.
