A 2007 OR10 a Naprendszer legnagyobb ismert, de még név nélküli égitestje. A Neptunuszon túli tartományban kering, és jelenleg még a Plutónál is háromszor messzebb van a Naptól. A mostani mérések előtt szinte semmit nem tudtak róla azonkívül, hogy nagyon vörös a felszíne. A Kepler űrtávcső K2-küldetése egyedülálló módon lehetővé tette, hogy tíz napon át megszakítás nélkül megfigyelhető legyen ez a lassan mozgó égitest – olvasható a Magyar Tudományos Akadémia honlapján.
A Kepler űrtávcső célja eredetileg más csillagok körül keringő bolygók keresése volt. A K2-misszióban továbbra is fontos szerepet kap ez a terület, de az űrtávcső immár számos egyéb naprendszerbeli égitestre is rálát, amit a magyar kutatók ki is használtak.
„A K2 által megfigyelt, nagyszámú főövi és Neptunuszon túli kis égitest lehetővé tette, hogy kifejlesszünk egy szoftvercsomagot, amellyel a lassú naprendszerbeli célpontok fényváltozásait vagyunk képesek hatékonyan mérni. Ezzel képessé váltunk arra, hogy a Kepler által észlelt leghalványabb objektumok fényességét is nagy pontossággal és példa nélküli időbeli lefedettséggel tudjuk követni” – mondta Pál András (MTA CSFK/ELTE), az eredményeket az Astronomical Journal folyóiratban bemutató cikk vezető szerzője és a szoftver kifejlesztője.
Módszerével egyértelműen azonosítani lehetett a 2007 OR10 forgásából adódó fényváltozásokat, a forgás meglepően lassúnak, 45 órásnak mutatkozott. A kutatók a látható fényben mért adatok mellett az európai Herschel űrtávcső infravörös hullámhosszokon készült méréseit is felhasználták az égitest vizsgálatához. A két űrtávcsővel a törpebolygó által visszavert, illetve az általa elnyelt, majd visszasugárzott napfény arányát is meg lehetett határozni.
„A látható és infravörös fényű mérések kombinálásával egyszerre tudtuk meghatározni a méretet és a fényvisszaverő képességet. Ezekből kiderült, hogy a 2007 OR10 jóval nagyobb, mint eddig gondoltuk, és valójában a harmadik legnagyobb ismert törpebolygó a Naprendszerben a Pluto és az Eris után” – mondta Kiss Csaba (MTA CSFK), aki a Herschel Neptunuszon túli égitesteket felmérő programjában is részt vett.
A kutatók számításai alapján az égitest átmérője 1535 kilométer, ami 250 kilométerrel több az eddigi értéknél. A nagyobb méret egyben jóval sötétebb felszínt is jelent. A 2007 OR10 a napfénynek kevesebb mint 10 százalékát veri vissza, szemben a többségre, így a Plutóra és az Erisre is jellemző 50–90 százalékkal.
A Kepler űrtávcső a meghibásodását követően éppen két évvel ezelőtt állt újra munkába, és kezdte meg új küldetését, amelyben 70-80 napig figyel meg egy-egy adott égterületet. Az eltelt két év alatt kiderült, hogy a kényszer szülte program új magasságokba emelte az űrtávcsövet.
„A K2 felbecsülhetetlen értékké vált az asztrofizika szinte minden területén, az exobolygóktól a csillagok fizikáján át az extragalaktikus és naprendszerbeli vizsgálatokig. A Keplert más csillagok körüli bolygók felfedezésére tervezték, nem közeli, mozgó objektumok követésére, de az általunk javasolt megfigyelési módszerek segítségével a Naprendszerben is látványos eredményeket tudtunk általa elérni” – mondta Szabó Róbert (MTA CSFK), aki a kis égitestek mellett elsősorban változócsillagokat kutat a Keplerrel.
A magyar kutatók cikke szabadon elérhető formában pedig ezen a címen – http://arxiv.org/abs/1603.03090 – olvasható.
A nagy testvérről, a Plutóról az alábbi linken olvashat többet. A Charonról pedig itt nézhet lélegzetelállító képeket.
