Ami a legmeglepőbb (vagy legvészjóslóbb) a felfedezésben, az a kísérleti állatok idegsejtjein a béta-amiloid-lerakódások megjelenésének gyorsasága. Ezek alig negyvennyolc óra alatt feltűntek, ami sokkolta a kutatókat. Korábban azt gondolták, hogy a plakkok kiépüléséhez hosszú évekre van szükség. Minden egyes lerakódás közepén kórokozókat találtak, amely tovább erősíti azt az elméletet, miszerint ezek valós funkciója a fertőzésmegelőzés. Az már korábban is ismert volt, hogy bizonyos fertőzések, például az influenza vagy a herpesz növelhetik a sejtek béta-amiloid-termelését, de erről a funkcióról eddig nem tudtak.
Jelenleg mindez csak egy a sok Alzheimer-kórral kapcsolatos elmélet közül. Maguk a kutatók sem számítanak arra, hogy könnyű lesz meggyőzni a tudományos közösséget igazukról. Az sem világos egyelőre, hogy e felismerés hogyan segítheti a hatékony gyógymód kifejlesztését. Mivel a hasonló LL–37 fehérje a veleszületett immunrendszer eleme, logikusnak tűnik, hogy a béta-amiloid is a védekezőrendszer ezen ágában játszik szerepet, és így talán e mechanizmust lenne érdemes a jövőbeli gyógyszerekkel megcélozni. Ugyanakkor ha a vegyület tényleg fontos feladatot tölt be az immunrendszerben, az sem biztos, hogy teljes kiiktatásával nem okozunk-e nagyobb kárt, mit maga a probléma, amit meg akarunk oldani.
