Kannibál volt a Neander-völgyi ember

Egy belgiumi barlangban számos csontra bukkantak, amelyek sérülései szakképzett „hentesek” munkájára utalnak.

A távol élő csoportok eltérő szokásait jól mutatja, hogy kannibalizmusra nem sok bizonyíték akad más lelőhelyeken. Épp ellenkezőleg, találtak Neander-völgyi temetkezőhelyeket is, tehát mások nem megették, hanem „illendően” elbúcsúztatták halottaikat (természetesen értelmetlen egy ősidőkben élt emberfélétől a modern moralitást számon kérni). De a kannibalizmuson túl más célokra is hasznosították a holttesteket. Találtak ugyanis olyan csontokat (konkrétan egy combcsontot és három sípcsontot), amelyek segítségével pattintott kőszerszámokat készítettek. Tehát magukat az emberi csontokat is szerszámnak használták, pontosan úgy hasznosították őket, mintha állatok csontjai lettek volna.

A korábbi „kannibalizmusvádak” is olyan leletek alapján születtek, ahol a Neander-völgyiek eltörték elhunyt társaik csontjait. A franciaországi maradványokat viszont sokkal idősebbnek, 57 ezer évesnek határozták meg. Ez azt jelenti, hogy a Neander-völgyiek egészen hosszú ideig, legalább 12 ezer évig gyakorolhatták a kannibalizmust. Vannak antropológusok, akik egyenesen azt vetik föl, hogy ez a szokás szerepet játszhatott a faj kihalásában, tehát esetleg táplálkozási céllal levadászták egymást a különböző törzsek. Ez azonban meglehetősen spekulatív, sőt szenzációhajhász állítás a mérsékeltebb gondolkodású kutatók szerint.

A többség úgy gondolja, hogy a Neander-völgyiek úgynevezett túlélési kannibálok voltak, tehát nem élvezetből, csak az éhhalál előtti utolsó kétségbeesett lépésként kezdték saját fajuk egyedeit elfogyasztani.

Továbbra is rejtély marad, hogy miért halt ki ez az emberféle. Sokan saját fajunkat, a Homo sapienst vádolják ezért. Erre utal az, hogy az Európában és Nyugat-Ázsiában sokáig sikeresen élő Neander-völgyiek akkor haltak ki, amikor mi megérkeztünk a kontinensre. Abban vita van, hogy szerepünk közvetett volt-e (tehát ügyesebbek, ellenállóbbak voltunk, és így kiszorítottuk őket élőhelyükről, megfosztottuk őket élelmüktől), vagy közvetlenül kiirtottuk őket. Nem tűntek el azonban véglegesen. Olyan közeli rokonságban álltunk ugyanis velük, hogy bizonyosan gyakori volt a két faj közötti szexuális érintkezés. Jelen kori génjeink négy százaléka így tőlük származik. Egy kicsit mindannyian Neander-völgyiek vagyunk.