A távol élő csoportok eltérő szokásait jól mutatja, hogy kannibalizmusra nem sok bizonyíték akad más lelőhelyeken. Épp ellenkezőleg, találtak Neander-völgyi temetkezőhelyeket is, tehát mások nem megették, hanem „illendően” elbúcsúztatták halottaikat (természetesen értelmetlen egy ősidőkben élt emberfélétől a modern moralitást számon kérni). De a kannibalizmuson túl más célokra is hasznosították a holttesteket. Találtak ugyanis olyan csontokat (konkrétan egy combcsontot és három sípcsontot), amelyek segítségével pattintott kőszerszámokat készítettek. Tehát magukat az emberi csontokat is szerszámnak használták, pontosan úgy hasznosították őket, mintha állatok csontjai lettek volna.
A korábbi „kannibalizmusvádak” is olyan leletek alapján születtek, ahol a Neander-völgyiek eltörték elhunyt társaik csontjait. A franciaországi maradványokat viszont sokkal idősebbnek, 57 ezer évesnek határozták meg. Ez azt jelenti, hogy a Neander-völgyiek egészen hosszú ideig, legalább 12 ezer évig gyakorolhatták a kannibalizmust. Vannak antropológusok, akik egyenesen azt vetik föl, hogy ez a szokás szerepet játszhatott a faj kihalásában, tehát esetleg táplálkozási céllal levadászták egymást a különböző törzsek. Ez azonban meglehetősen spekulatív, sőt szenzációhajhász állítás a mérsékeltebb gondolkodású kutatók szerint.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!