A szakemberek legutóbb négy, viszonylag jó állapotban lévő koponyára bukkantak a lelőhelyen. A tokiói Nemzeti Természeti és Tudományos Múzeum kutatói digitális technológiával készülnek rekonstruálni az ősemberek arcát a koponyájuk alapján – olvasható az Aszahi Sinbun című japán napilap internetes oldalán.
A szakemberek szerint az Isigaki szigetén lévő Siraho Saonetabaru barlang területén talált emberi maradványok az eddigi legátfogóbb pillanatfelvételt nyújtják a több mint 20 ezer évvel ezelőtti „őskőkori Japánról”. A munkálatokban az Okinawa prefektúrabeli Régészeti Központ munkatársai is részt vesznek.
A tucatnyi emberi maradvány között egy komplett csontvázat is találtak, ami azt sugallja, hogy a barlang – amely ma már az Isigaki repülőtéri komplexum része –, egykor temetkezési hely volt. A területen se kőeszközöket, se a mindennapi életre utaló egyéb tárgyakat nem találtak.
A radiokarbonos kormeghatározás egyik eredménye azt sugallja, hogy a maradványok 26 ezer évesek, ami azt jelenti, hogy a Japánban feltárt legrégebbi őskőkori leletek közé tartoznak.
A csontok DNS-elemzése olyan genetikai sajátosságokat mutatott ki, amelyek gyakoriak a Japántól délre eső területeken. Ezek az eredmények és a digitális arcrekonstrukció segíthet a kutatóknak feltérképezni az egyik útvonalat, amelyen keresztül az ember eljuthatott a japán szigetvilágba.
„Ez egy értékes eredmény, amely magában rejti annak a lehetőségét, hogy az egyik útvonal, amelyen az ember eljutott Délkelet-Ázsiából Japánba, keresztülhaladt Isigaki szigetén” – mondta Nakaza Hiszajosi, az okinawai központ munkatársa.
