Szkafanderben az olimpia szennyvizében

Gyakorlatilag emberi ürülékben kell majd úszniuk, evezniük, vitorlázniuk a Rióban versenyző sportolóknak.

Az evezősök még közelebb lesznek a vízhez, mint a vitorlázók, érthető hát, hogy ők sem éppen nyugodtak a szinte biztosra vehető egészségi ártalmak miatt. A szövetség azt ígéri, hogy közvetlenül a vízparton kézmosó pontokat állítanak fel, hogy minél hamarabb fertőtleníthessék a kezeiket a versenyzők. A legtöbb védelmet azonban az új ruhájuktól várják. A Philadelphiai Egyetem vegyészmérnökei által kifejlesztett öltözék a modern sportruhák megszokott jellegzetességeit ötvözi a fertőtlenítő funkcióval. Rétegei az akadálytalan párologtatást és a könnyed mozgást szolgálják, de a legnagyobb figyelmet az antimikrobiális impregnálás keltette. A kezeléshez használt vegyi anyagok között szinte az összes kórokozóölő hatásúnak tartott vegyületet megtaláljuk. Vannak benne a baktériumokra nézve toxikus sók, fémvegyületek, polimerek, fenolok.

E vegyületek a bőrhöz közel kerülő baktériumok egy részét megölik, a párolgást elősegítő rétegek pedig a kórokozók távol tartásában segíthetnek. De ez a ruha nem csodaszer. Egyrészt nem fedi az egész testet, másrészt a Wirednek nyilatkozó infektológusok szerint a hatásfoka közel sem száz százalékos. „E sportolók szó szerint belemerítkeznek a fertőző vízbe, így a megbetegedés valószínűsége igen magas” – mondta egyikük. Az antibakteriális hatású anyagokat a legtöbb vírus kineveti, márpedig rengeteg fertőzést okozhatnak e kórokozók is. Az evezők folytonosan verik föl a vizet, az apró cseppek szétporladnak a levegőben, a lihegő sportolók pedig belélegzik ezt a fertőző permetet. Ezt arcmaszkkal lehetne csak kivédeni, ami irreális egy olimpián.

A fertőzések elleni védekezésnek nincs általánosan elfogadott és bizonyított hatékonyságú módja. Mindenki másra esküszik. Lesznek, akik szándékosan korábban érkeznek, hogy idejekorán megbetegedve a játékok kezdetére szervezetük már kialakíthasson valamiféle immunitást a vízben tenyésző kórokozók ellen. Mások épp ellenkezően járnak majd el, és csak a versenyek kezdetén merészkednek a nyílt vízbe. Mivel egyes fertőzések lappangási ideje akár tíz nap is lehet, ők arra játszanak, hogy mire ágynak dönti őket a várható kór, addigra már le is zajlottak a versenyek. Sokan előre antibiotikumokat fognak szedni megelőzésképpen, derül ki a The New York Times riportjából. Ez a gyakorlat – mondanunk sem kell – tökéletesen ellentmond az antibiotikumok megfontolt alkalmazását célzó összes iránymutatásnak.

A legtöbben azonban csak tehetetlen felháborodásuknak tudnak hangot adni. Alig hihető ugyanis, hogy 2016-ban a világ legfontosabb sporteseményének helyszínén a versenyzőknek azzal kell taktikázniuk, hogy mikor betegedjenek meg.

Az AP hírügynökség megbízásából mikrobiológusok már többször vizsgálták a Guanabara-öböl vizét, és egyik rossz hírt közölték a másik után. Kiderült, hogy a reményekkel ellentétben a szennyezettség még a parttól távolabb eső területeken sem csökken érdemben, nem érvényesül hát az óceán riói szervezők által csodaszernek tartott hígító hatása. Összességében az emberi salakanyagokból származó kórokozók mennyisége a vízben az Egyesült Államokban és Európában elfogadott közegészségügyi határértékek 1,7 milliószorosa. A jelentés leszögezi, hogy a sportolók szó szerint emberi szennyben lesznek kénytelenek versenyezni. Így a megbetegedés kockázata a száz százalékhoz közelít.

Az első, egy évvel ezelőtti tesztek után decemberben is megismételték a mintavételt, és a vízminőség jottányit sem javult. Egyes mintavevő helyeken a kórokozók koncentrációja még a brazil törvényekben előírt határértéket is 16-szor haladja meg. Ha mindezek az eredmények egy észak-amerikai strandon születtek volna, ott nemhogy olimpiát nem rendezhetnének, de az egész partszakaszt lezárnák, és megtiltanának mindennemű fürdőzést. Felsorolni is nehéz, hogy miféle kórokozókkal van teli a víz, az E. coli baktériumtól kezdve számos vírusig. A szakemberek szerint a 99 százalékos valószínűségű vírusfertőzéshez elegendő egy kanálnyi vizet lenyelni.

Tavaly a junior vitorlázó világbajnokság résztvevői közül 6,7 százaléknyian betegedtek meg, a felnőtt olimpiai tesztversenyen ez az arány a hét százalékot is meghaladta. Csakhogy ez a statisztika csak azokat veszi alapul, akik ott a helyszínen dőltek ki, és nem számol azokkal, akiknél a verseny utáni két hétben (a szokásos lappangási idő lejártával) jelentkeztek a tünetek.

Ilyen előzmények után semmi jóra nem számíthatunk a riói közegészségügyi állapotokat illetően. Úszóink, kajakosain, kenusaink jobban teszik, ha nem érnek a vízhez, és lehetőség szerint nem is lélegeznek verseny közben.