„Sokáig vártam, hogy elmondjam a történetemet, és az igazat akarom elmondani. Részese voltam adófizetők milliói megtévesztésének az oltások esetlegesen negatív mellékhatásairól. Hazudtam a tudományos eredményekről. A CDC [Centers of Disease Control and Prevention – a magyar ÁNTSZ szerepét betöltő amerikai kormányzati hivatal] az oltásbiztonsággal kapcsolatban mindörökre megbízhatatlanná vált. Nem lehet hinni az átláthatóságában. Nem lehet bízni abban, hogy önkontrollt gyakorol.” Dr. William W. Thompson főmunkatárs, CDC.
Ezt a szöveget látjuk feltűnni a képernyőn, amint valaki egy billentyűzeten gépeli a betűket. A kép fekete-fehér, vélhetőleg nincs olyan közepesen iskolázott, amerikai háztartásbeli nő (ha hinni lehet az oltásellenességre fogékony társadalmi csoportokat kutató felméréseknek), aki ne fogná fel a dramaturgiából, hogy most nagy összeesküvések félelmet nem ismerő kiszivárogtatása következik. Mintha csak a Pelikán-ügyiratot forgatnák újra, csak Julia Roberts nélkül.
Így kezdődik a készítői szándéka szerint hatalmas botrányt kavaró, valójában azonban kifejezetten unalmas, ezerszer hallott és ezerszer cáfolt szólamokat hangoztató, Vaxed című „dokumentumfilm” az oltások állítólagos ártalmairól és persze a mögöttük rejlő összeesküvésről. A film rendezője Andrew Wakefield, az az angol volt orvos, akit az általa elkövetett bűnök miatt már kiebrudalt minden magára valamit is adó szakmai szervezet.
A film a kanyaró, a mumpsz és a rubeóla ellen adott MMR-oltás és az autizmus kapcsolatát sulykolja újra és újra, és ezt a fent említett William Thompson telefonhívásaival próbálja igazolni (amelyeket az illető tudta nélkül rögzítettek). A Vaxed nagy részében semmi más nem történik, mint önkényesen egymás után illesztett filmrészletek, interjúkivonatok és a laikusok által totálisan értelmezhetetlen, viszont nagyon hatásos grafikonok követik egymást. Mintegy közjátékként autista gyerekek szívszaggató képeit látjuk, amelyek semmit nem tesznek hozzá a történethez, az állítások ugyanolyan bizonyítatlanok maradnak általuk, viszont kiválóan alkalmasak a hangulatkeltésre. Hiszen minden szülő retteg attól, hogy gyermeke valamilyen maradandó betegségben fog szenvedni.
Thompson részese volt egy CDC-vizsgálatnak, amelynek előzetes eredményei bizonyos fokú korrelációt mutattak az MMR-oltások és az autizmus között. Wakefield (aki nemcsak rendezője, de főszereplője is a filmnek) azt állítja, hogy a CDC ezt az összefüggést megpróbálta eltitkolni. Láthatóan nem zavarja, hogy a CDC bejelentése szerint amint jobban az adatok mélyére hatoltak, a látszólagos korreláció azonnal semmivé foszlott, és maga Thompson sem biztatott senkit arra, hogy ez alapján ne oltassa be a gyerekét.
De itt nem is Wakefield az érdekes. Tőle nem is várnánk mást, hiszen a nyilvános kiközösítés dacára továbbra is vagyonokat keres tudatlan emberek megtévesztésével. Sokkal szomorúbb, hogy a film egyik nagy támogatója szegény Robert De Niro, aki személyesen is érintett annyiban, hogy gyermeke autizmussal küzd. Wakefieldnek sikerült megvezetnie a színésznek nagyszerű, de a gyermekgyógyászathoz vélhetőleg kevéssé konyító De Nirót, aki beleegyezett abba, hogy a Vaxedet az általa elnökölt Tribeca Filmfesztiválon mutassák be.
„Azt hiszem, a filmet mindenkinek látnia kell. Én, mint egy autista gyermek apja, aggódok emiatt. Tudni akarom az igazságot. Nem vagyok oltásellenes, hanem biztonságosoltás-párti vagyok” – nyilatkozta a színész az NBC-nek. De Niro elmondta, hogy bár ő maga nem emlékszik, hogy a gyermeke konkrétan az MMR-oltás után lett hirtelen autista, de a felesége ezt mondta. Mrs. De Niro hisz abban, hogy az oltás okozta a betegséget. Ennyit tud a színész, és hívő lett. De a filmfesztiválon mégsem mutatták be a filmet, mert a tudományos közösség egyöntetű tiltakozása miatt végül törölték a premiert. Ezt De Niro saját bevallása szerint „azóta is bánja”.
A film állításainak vizsgálatát kezdjük az ügy hátterével: Wakefield munkásságával, amellyel már most is helyrehozhatatlan károkat okozott. Amely miatt a világ sok országában ma meredeken emelkedik a korábban már legyőzöttnek hitt, oltással megelőzhető, sokszor halálos kimenetelű gyermekbetegségek gyakorisága.
1998-ban a világ egyik legtekintélyesebb orvosi szaklapja, a The Lancet cikket közölt Andrew Wakefield és szerzőtársai tollából. Ebben tizenkét beteg adataira hivatkozva azt állították, hogy a betegek autizmusát az MMR-oltás mellékhatásai okozták. Bár a szakma már kezdetben is szkeptikus volt az eredményekkel kapcsolatban – olvasható a The Washington Postban –, a pánikba esett szülők azonnal tiltakozni kezdtek, és tömegesen tagadták meg csecsemőjük beoltását. Nem meglepő, hogy ezután az MMR által megelőzött betegségek újra feltűntek, és halálos járványok söpörnek végig a nyugati világon azóta is.
Hat évvel később a Sunday Times oknyomozó újságírója, Brian Deer cikksorozatában aztán kíméletlenül leleplezte Wakefieldet. Kiderítette, hogy a kezdetektől fogva egy olyan ügyvédi iroda pénzelte, amely azt tervezte, hogy a vélelmezett egészségi ártalmakra hivatkozva majd vagyonokra perli az oltások gyártóit, illetve a kormányzati szerveket. Az ehhez szükséges eredmények megszerzéséhez Wakefield még attól sem riadt vissza, hogy szükségtelen és veszélyes beavatkozásoknak vesse alá a gyerekeket. A cikksorozat hatására Wakefield szerzőtársai visszavonták a támogatásukat, és a Lancet is visszavonta a cikket – elfogadva, hogy az csaláson alapult. Wakefieldet pár hónappal később kizárta tagjainak sorából a brit orvosi kamara, ezzel megvonva működési engedélyét.
„Az egy dolog, ha egy vizsgálatról bebizonyosodik, hogy rossz, tele van hibákkal, és a szerzők elismerik, hogy hibáztak – nyilatkozta egy másik tekintélyes orvosi szaklap, a British Medical Journal főszerkesztője annak kapcsán, hogy a folyóirat górcső alá vette Wakefield munkásságát, és azt „jól felépített csalásnak” minősítette. – De ebben az esetben nem erről van szó, hanem szándékos kísérletről, amely arra irányult, hogy az adatok meghamisítása útján azt a benyomást keltse, van összefüggés [az oltás és az autizmus között].”
Azóta megszámlálhatatlanul sok tanulmány született a vélelmezett összefüggésről, és egyik sem talált semmit. Az egyik cikk 96 ezer gyermeket vizsgált, és nem talált kapcsolatot az MMR és az autizmus között. Wakefieldnek és híveinek szólamai a tudományos közösségben teljes mértékben hiteltelenné váltak, és tökéletes a konszenzus arról, hogy az MMR nem okoz autizmust. Persze minderről egy szó sincs a Vaxedben, a film nem több Wakefield személyi kultuszát építgető propagandaanyagnál. Láthatóan arra játszanak, hogy ha egy hazugságot a cáfolatokkal mit sem törődve elégszer ismétlünk, az a hallgatóság fejében lassan igazsággá válik. És lehet, hogy nem is tévednek nagyot.
A film narratívájának még használ is Wakefield „meghurcolása”. Így ő lehet a magányos hős, akit a hatalmas vállalatcsoportok és az általuk mozgatott hivatalok sem tudnak elhallgattatni, és tovább harcol az emberekért és a gyerekekért.
Kérdés, hogy miért van még szabadlábon.
###HIRDETES2###
