Emlékezzünk azokra, akik nem lélegezhetnek!

Mindannyian tömeggyilkosság eredményei vagyunk.

Telítődtek ugyanis azok a raktárak, amelyek addig elnyelték az oxigént, így az elkezdett feldúsulni az atmoszférában. Ez katasztrofális következményekkel járt az addigi élővilág számára. Az anaerob élőlények egyszerűen elpusztulnak, ha túl magas az oxigénkoncentráció. Emiatt nagy részük kihalt, a megmaradt néhány csoport a legextrémebb élőhelyekre szorult vissza, és bonyolult élettani védekezőmechanizmusokat volt kénytelen kifejleszteni a mérgező oxigén elleni harcra. De ami az egyiknek káros, a másiknak az életet jelentheti. Az egyre oxigéndúsabb környezetben – és a tömeges kihalások után maradt üres élőhelyeken – az oxigént lélegző élőlények soha nem látott lehetőséghez jutottak. Megindult rohamos terjedésük, új fajok, sőt törzsek alakultak ki, és a biológiai sokféleség gyors növekedésbe kezdett.

Egyes anaerob sejtek úgy kerülték el a biztos pusztulást, hogy összeálltak más baktériumokkal. A bekebelezett oxigénfogyasztó élőlényeket nem emésztették meg, hanem állandó együttműködő sejtszervecskéikké (endoszimbiontáikká) váltak. Ezek az új társak elszívták a gazdára nézve mérgező oxigént, cserébe pedig energiadús tápanyagot kaptak tőle. A korábban külön élő baktériumokból lettek a mitokondriumok, és lassan kialakultak a magasabb rendű szervezetekre jellemző eukarióta sejtek.

A közvetlen hatások nem korlátozódtak az élővilágra. A kőzetek, vegyületek sorra reakcióba léptek az oxigénnel, és rengeteg olyan ásvány jelent meg, amely korábban oxigén híján nem létezhetett. A becslések szerint 2500 ma ismert ásvány jött létre alig néhány ezer év alatt.

Hogy pontosan mennyi idő alatt zajlott le a nagy oxidációs esemény, az továbbra is vita tárgya. A modellszámítások szerint a jelenlegi fotoszintetizáló növényzet nagyjából kétezer év alatt elő tudná állítani a földi atmoszférában található oxigént. Persze 2,5 milliárd évvel ezelőtt sokkal kisebb volt a fotoszintézis aktivitása, hiszen kevesebb erre képes élőlény létezett, szárazföldi növények pedig nem is voltak még.

Az oxidációnak azonban volt egy kevésbé áldásos következménye is. A légköri metán szén-dioxiddá oxidálódott, amely a metánnál sokkal gyengébb hatású üvegházhatást okozó gáz. Emiatt a bolygó hűlni kezdett, és csakhamar beköszöntött a 300 millió évig tartó, úgynevezett huroni jégkorszak, amely az észak-amerikai Huron-tó mellett talált geológiai formációkról kapta a nevét.