Az előtörő víz ereje olyan hatalmas, hogy a cseppek kijuthatnak az űrbe (legalább 200 kilométer magasra) – és ennek űrkutatási szempontból nagy jelentősége van. „Ha valóban léteznek ezek a kitörések, az nagyon izgalmas lenne, hiszen az lehetőséget adhatna nekünk arra, hogy anélkül vizsgáljuk az Európé óceánjait és az esetleg benne úszkáló szerves vegyületeket, hogy meg kéne fúrnunk a jégpajzsot” – magyarázta a sajtótájékoztatón William Sparks, a kutatás vezetője.
A kitöréseknek tűnő jelenségeket főként az Európé déli sarkánál figyelték meg, de van egy északabbra is, és ez lehet egy esetleges jövőbeli misszió legvalószínűbb célpontja. Itt első körben nem a holdon leszálló szondákra kell gondolni. A NASA kutatói már tizenöt éve dolgoznak olyan terveken, amelyek az Európé mellett elrepülő űrszondát feltételeznek. A jelenlegi bejelentés megnövelte az esélyét annak, hogy e küldetés a következő évtizedben akár meg is valósulhat. A leszállás azért is problémás lenne, mert az Európé környezetében olyan erős a kozmikus sugárzás, hogy tönkreteszi az űreszközök elektronikáját. A vízkilövellések azonban lehetségessé teszik, hogy az Európé vizét a hold végzetes megközelítése nélkül is analizálják.
De az űrkutatók ezen a ponton megint lehűtötték a földönkívülieket vizionálók kedélyeit: „Az Európé melletti elrepülés feladata nem az élet keresése lesz. Ez a küldetés [mindössze] a hold lakhatóságára fog fókuszálni” – mondta Curt Neibur, a program egyik tudósa. Magyarul a szonda elemezni fogja a kilövellő jégkristályokat (ha valóban ezekről van szó), és esetleg megállapítja, hogy megvannak-e bennük az élet kémiai építőkövei. Nem kell tehát arra számítani, hogy a projekt eredményei alapján eldönthetővé válik a kérdés: van-e élet az Európén vagy nincs. Neibur hozzátette, hogy a NASA-nak komoly gyakorlata van abban, hogy megállapítsa, egy égitest alkalmas-e az életre, viszont a tényleges földön kívüli élet felfedezését – érthető okokból – még nem volt sok alkalma gyakorolni.
