Az Európé égig érő gejzírjei

Csalódnia kellett annak, aki már a földön kívüli életre utaló bejelentést várta a NASA-tól.

Már a múlt héten beharangozták az amerikai űrkutatási hivatal sajtósai, hogy hétfőn, magyar idő szerint este nyolc órakor nagy bejelentés várható. Később azt is kiszivárogtatták, hogy a Jupiter Európé nevű holdjával lesz kapcsolatos a minden eszközzel szenzációsnak sejtetett hír. Az Európé hallatán persze beindultak a találgatások, hiszen már jó ideje ezt a holdat tekintik a Földön kívüli élet legvalószínűbb színhelyének.

A Föld holdjával összevethető méretű égitest felszínén ugyan kissé hűvös, –160 Celsius-fokos a hőmérséklet, viszont több kilométer vastag jégpáncél borítja. Vízjég páncél, és ez nagyon fontos. Alatta ugyanis folyékony vízből álló óceán hömpölyög, amelyet a hold szilárd magja által keltett geotermikus energia fűt. A magban megvannak az általunk ismert élethez elengedhetetlen kémiai elemek, így egyelőre nem ismerünk olyan körülményt, amely kizárná, hogy legyen (vagy volt a múltban) élet az Európén.

Tehát ilyen várakozások közepette tartották meg hétfőn a sajtótájékoztatót, de a mérsékeltebb kommentátorok már előtte igyekeztek lehűteni a földön kívüli élet után szinte kényszeresen sóvárgó sci-fi rajongók kedélyeit. A szkeptikusok szerint ugyanis jelenleg egyszerűen nincsenek eszközeink arra, hogy egy távoli égitesten leszálljunk, majd ott több kilométernyi jégpáncélt átfúrva mintát vegyünk a tengervízből, s ezt a helyszínen elemezve, esetleg visszahozva a Földre kimutassuk belőle az élőlények nyomát. Továbbá ahhoz már igen súlyos összeesküvéselmélet-hívőnek kell lenni, hogy valaki azt feltételezze: egy ilyen világraszóló missziót a NASA képes lenne teljes titokban végrehajtani.

A tényleges bejelentés ennek megfelelően kiábrándító lehetett sokaknak, és meglepetést sem nagyon keltett. A mértékadó elemzők ugyanis a legutóbbi tudományos közlemények alapján már előtte szinte pontosan összerakták a szenzáció minden darabkáját. A hír valójában arról szólt, hogy a NASA tudósai nem kis részben a Hubble-űrteleszkóp képeire támaszkodva bizonyítékokat találtak olyan toronymagas vízkilövellésekre, amelyek áttörnek az Európé jégpáncélján. Minderre úgy derült fény még 2014-ben, hogy az Európé sötét sziluettjét figyelték hátterében a fényes Jupiterrel – írja a The Guardian. Az ibolyán túli hullámhossztartományban jól látszanak a felületéből előtörő gejzírek.

Az előtörő víz ereje olyan hatalmas, hogy a cseppek kijuthatnak az űrbe (legalább 200 kilométer magasra) – és ennek űrkutatási szempontból nagy jelentősége van. „Ha valóban léteznek ezek a kitörések, az nagyon izgalmas lenne, hiszen az lehetőséget adhatna nekünk arra, hogy anélkül vizsgáljuk az Európé óceánjait és az esetleg benne úszkáló szerves vegyületeket, hogy meg kéne fúrnunk a jégpajzsot” – magyarázta a sajtótájékoztatón William Sparks, a kutatás vezetője.

A kitöréseknek tűnő jelenségeket főként az Európé déli sarkánál figyelték meg, de van egy északabbra is, és ez lehet egy esetleges jövőbeli misszió legvalószínűbb célpontja. Itt első körben nem a holdon leszálló szondákra kell gondolni. A NASA kutatói már tizenöt éve dolgoznak olyan terveken, amelyek az Európé mellett elrepülő űrszondát feltételeznek. A jelenlegi bejelentés megnövelte az esélyét annak, hogy e küldetés a következő évtizedben akár meg is valósulhat. A leszállás azért is problémás lenne, mert az Európé környezetében olyan erős a kozmikus sugárzás, hogy tönkreteszi az űreszközök elektronikáját. A vízkilövellések azonban lehetségessé teszik, hogy az Európé vizét a hold végzetes megközelítése nélkül is analizálják.

De az űrkutatók ezen a ponton megint lehűtötték a földönkívülieket vizionálók kedélyeit: „Az Európé melletti elrepülés feladata nem az élet keresése lesz. Ez a küldetés [mindössze] a hold lakhatóságára fog fókuszálni” – mondta Curt Neibur, a program egyik tudósa. Magyarul a szonda elemezni fogja a kilövellő jégkristályokat (ha valóban ezekről van szó), és esetleg megállapítja, hogy megvannak-e bennük az élet kémiai építőkövei. Nem kell tehát arra számítani, hogy a projekt eredményei alapján eldönthetővé válik a kérdés: van-e élet az Európén vagy nincs. Neibur hozzátette, hogy a NASA-nak komoly gyakorlata van abban, hogy megállapítsa, egy égitest alkalmas-e az életre, viszont a tényleges földön kívüli élet felfedezését – érthető okokból – még nem volt sok alkalma gyakorolni.

Egy kollégája, Jennifer Wiseman még egyértelműbben fogalmazott: ha van is élet az Európén, „mire az [a vízkitörésekkel utazva] kijut az űrbe, a sugárzás és a fagy következtében biztosan elpusztul”.

Arra azonban már volt példa, hogy egy hold kitöréseiből mintát vegyen egy szonda. Tavaly a NASA Cassini elnevezésű űreszköze belerepült a Szaturnusz Enceladus holdjából előtörő felhőbe. Ott pedig jeget és port talált, amely sokat elárult annak a holdnak az óceánjairól. Paul Hertz, a NASA asztrofizikusa bevallotta, hogy „ölni tudnának az Európével kapcsolatos hasonló információért”.