Kétezer éves DNS egy ókori görög hajóroncsból

Valószínűleg egy rabszolga maradványaiból elemezhetik az örökítőanyagot.

Valamikor időszámításunk kezdete táján egy görög kereskedőhajó indult el Görögországból, az úti célja pedig - a csomagterében szállított kincsek alapján - Róma lehetett. A hajó sosem érte el célját, mert félúton a Peloponnészoszi-félsziget és Kréta között elsüllyedt Antiküthéra szigettől néhány kilométerre. A sekély tenger fenekén pihent a roncs, mígnem 1900-ban tengeri szivacsot keresgélő búvárhalászok találtak rá. Az elmúlt évszázadban a hajóaljzatból kiálló részt már töviről-hegyire átkutatták, és rengeteg kincset érő leletet hoztak a felszínre. Még Jacques Cousteau is merült a lelőhelyen, és talált is néhány emberi maradványt. Sajnos a hetvenes években a molekuláris genetika még nem állt azon a szinten, hogy e csontokból örökítőanyagot tudtak volna elemezni.

De ma már más a helyzet. Mind a mai napig dolgoznak a területen búvárrégészek, akik már az aljzatot kutatják át újabb leletek után. Hogy milyen tömegben találhatók a lelőhelyen ókori tárgyak még ma is, az sejthető abból, hogy az aljzat legalább annyi törött cserepet tartalmaz, mint homokot. Idén augusztus közepén a 2014 óta a helyszínen dolgozó régészek megtalálták eddigi kutatásuk legfigyelemreméltóbb leleteit. A Woods Hole Oceanográfiai Intézet (WHOI) munkatársai egy részleges koponyára, három fogra, lábszár- és karcsontokra, valamint bordákra bukkantak. Noha első hallásra ezek a leletek nem feltétlenül tűnnek szenzációsnak, olyan jó állapotban maradtak fönn, hogy a kutatók abban bíznak, hogy elemezhető DNS-t vonhatnak ki belőle.

Ahhoz képest, hogy az elmúlt évezredekben mennyi hajó süllyedt el a már az ókorban is a világ legforgalmasabb hajózási területének számító Földközi-tenger medencéjében, meglepően kevés emberi maradványt találtak a tenger mélyén pihenő roncsokban, olvasható a Nature-ben. Ennek oka, hogy a hajótörést szenvedők az esetek többségében megpróbáltak úszva menekülni, így eltávolodtak a hajótól. A nyílt vízben megfulladt áldozatok holttestei aztán gyorsan lebomlottak, vagy a tengeri állatok gyomrában végezték, és nyom nélkül eltűntek. Ezért kivételesen „szerencsés”, amikor emberi maradványokra bukkannak a hajó belsejében. A talált csontok vörösre színeződtek a mellettük lévő rozsdásodó vastól. Ebből arra következtetnek, hogy az áldozat talán rabszolga lehetett, akit a hajótestben láncoltak le, így a süllyedéskor nem tudott elmenekülni.

Brendan Foley, a WHOI és a görög kulturális és sportminisztérium közös kutatócsoportjának vezetője elmondta, hogy ha sikerül DNS-t kivonni a maradványokból – amelyre a legnagyobb esély a koponya vastag csontjaiból ígérkezik –, akkor ezzel rengeteg ismeretre tehetünk szert az elhunyt származásáról, koráról, esetleg egészségi állapotáról. Az már most is valószínűnek tűnik, hogy egy fiatal férfiról van szó. Hannes Schroeder, a dán természettudományi múzeum DNS-szakértője utazott a helyszínre, hogy megpróbáljon mintát venni a csontokból. Mint elmondta, eddig szinte senki sem próbált örökítőanyagot szerezni ilyen régóta a tenger fenekén pihenő maradványokból. Bár hasonló korú csontvázakból már sikerült DNS-t kivonni, azok általában szárazföldön, hideg körülmények között konzerválódtak.

Még sok kincset rejthet az aljzat. Bár az 1900-as felfedezők minden mozdítható tárgyat a felszínre hoztak, az aljzatba temetett részekkel nem foglalkoztak. A mostani kutatócsoport az elmúlt két évben talált már boroskancsót, üvegedényeket, két bronz lándzsahelyet, bronz szobrokat és hajóalkatrészeket. De az antiküthérai hajóroncsból előkerült leghíresebb lelet egyértelműen egy ókori óraműnek tartott szerkezet, ami antiküthérai mechanizmus néven vált ismertté. Némelyek egyenesen az első számítógépnek tartják. Legalább harminc bronz fogaskerék forgott benne, amelyek bonyolult áttételeken keresztül kapcsolódtak egymáshoz. A szerkezet működtetésével csillagászati események, például holdfogyatkozások időpontját, de akár az olimpiák dátumait is ki lehetett számolni.