Mint a kísérletet végző kutatók elmondták, az eltérő magatartás a farkas és a kutya különböző élelemkeresési stratégiáját tükrözi. A kutyák főként az ember által adott, meglehetősen kiszámítható mennyiségű és minőségű táplálékot fogyasztják. Így nem éri meg nekik kockáztatni, hiszen sokkal többet veszíthetnek, ha semmijük sem marad, mint amennyit nyerhetnek, ha a meglévő, és a túléléshez végül is elegendő élelem minőségét kicsit jobbítják. Ezzel ellentétben a farkasok élelemszerzése (a vadászat) alapvetően kockázatos, így hozzá vannak szokva, hogy egyszer jóllaknak, máskor pedig hoppon maradnak.
A kutatók számítottak erre az eredményre, hiszen több más faj viselkedésében is hasonló különbségek fedezhetők föl. Azok a cinkék például, amelyek inkább rovarokat fogyasztanak (amelyek a magoknál kiszámíthatatlanabbul állnak rendelkezésre) hasonló tesztekben ugyanígy hajlandóbban kockáztatni, mint azok a madarak, amelyek alapvetően magokat esznek. De az egészen közeli rokon csimpánzok és bonobók is különböznek e téren. A csimpánzok, amelyek vadásznak és időszakosan elérhető gyümölcsöket esznek főként, merészebb szerencsejátékosok, mint az állandó növényi táplálékon élő bonobók.
