Egyre drasztikusabbá válik az állatok tömeges pusztulása

A Földön élő gerinces fajok populációi 58 százalékkal szorultak vissza az 1970-es adatokhoz képest.

Mivel a drasztikus veszteség legfőbb oka az emberi tevékenység, a 25 éves WWF Magyarország a tendencia megváltoztatásához a természeti erőforrásokkal való bánásmód átalakítását sürgeti.

A kétévente megjelenő jelentés 2016-os kiadása friss kutatási adatokra támaszkodva riasztó számokat közöl: a gerinces fajok populációinak jelenlegi 58 százalékos visszaszorulása a becslések szerint tovább romlik; ha a világ lakossága változatlan módon és mértékben használja továbbra is a Föld erőforrásait, akkor 2020-ra ez az adat már 67 százalékos veszteséget jelenthet.

A tengeri élőhelyek sincsenek sokkal jobb helyzetben, mint az édesvízi élőhelyek, a folyók és a tavak, amelyek a legnagyobb mértékben sínylették meg az elmúlt évek kizsákmányoló folyamatait. A tengeri élőhelyek közül a Föld legnagyobb fajgazdagságú élőhelyeinek számító korallzátonyok vannak a legnagyobb veszélyben. A tudósok elemzése szerint 2015–2016-ban zajlott a földtörténet harmadik legnagyobb mértékű korallpusztulása, amely miatt a korallzátonyok háromnegyedét veszélyezteti közvetlenül a teljes pusztulás.

A populációk csökkenésének még mindig az egyik legfőbb oka az emberi tevékenység, illetve az emberi tevékenység hatására felgyorsult éghajlatváltozás.

„A jelentésből világosan kitűnik, hogy a globális gazdasági folyamatok teljes és haladéktalan átalakítására van szükség egy fenntartható, egyetlen bolygó erőforrásainak megfelelő mértékű termelői-fogyasztói magatartás eléréséhez” – foglalta össze Sipos Katalin, a WWF Magyarország igazgatója.

„Ki kell venni részünket a bolygó megmentéséből, ha szeretnénk, hogy a jövő generációi is részesüljenek a tiszta levegőből, az ivóvízből, a termőföld adta egészséges élelmiszerekből és mindabból, amitől az emberiség egészsége és jóléte függ. A folyamathoz pedig mindannyiunkra szükség van, mert csak együtt sikerülhet” – tette hozzá.

A jelentés szerint a Duna–Kárpátok régióban az utóbbi két évszázadban a vadászat és az élőhelyek visszaszorulása miatt drámaian csökkent az erdei nagyragadozók száma. Ez a trend azonban az utóbbi években megfordulni látszik, köszönhetően az Európai Unió élőhelyvédelmi és madárvédelmi irányelveinek, amelyek stabil hátteret szolgáltatnak az európai természetvédelemnek.

„Az eurázsiai hiúz, a szürke farkas és a barna medve visszatérése azt mutatja, hogy a természet megújulása lehetséges a támogató politikai szándék, az előremutató szabályozási keretrendszer és az elkötelezett támogatók összefogásával. Jó példa erre az elmúlt hetekben elért kormányzati döntés, amely Romániában teljes tiltás alá helyezte a nagyragadozókat érintő trófeavadászatot” – vélte Andreas Beckmann, a WWF Duna–Kárpátok Programirodájának igazgatója.