A túl kevés adatból fakadó csapdát kockadobásokkal is szemléltetni lehet. Ha azt szeretnénk meghatározni, hogy mekkora az esélye annak, hogy hatost dobunk, akkor nem elég néhányszor eldobni a kockát, mert akár az is előfordulhat, hogy tízből egyszer sem fordul fel a várt szám. Ez viszont nem jelenti azt, hogy a hatosok valószínűsége nulla. Minél többször dobunk, a hatosok aránya annál jobban meg fogja közelíteni a valós arányt. A Nobel-díjas kutatással tehát az lehetett a gond, hogy keveset dobtak, ezért a kapott eredmény kissé kilengett. A véletlen furcsa játéka miatt épp a gyorsulás felé.
Subir Sarkar, a cikk egyik szerzője arról beszélt, hogy a szupernóvák vizsgálatából származó adatok az egyenletesen táguló világegyetemre utalnak. Vannak ugyan más módszerekre épülő elméletek is, amelyek gyorsuló tágulást vetítenek elő, de azok inkább elméleti jellegűek. A kutató szerint nem kis munkába fog kerülni, hogy elfogadtassák a tudóstársadalommal az eredményeiket, a gyorsuló tágulás ugyanis ma már alapvető eleme a világegyetemről szóló modelleknek.
A lapunknak nyilatkozó szakemberek szerint a gyorsulva táguló világegyetem elmélete már akkor is rengeteg kritikát kapott, amikor odaítélték érte a Nobel-díjat, és azóta is vannak olyan vélemények, amelyek szerint nem teljesen meggyőzők az eredmények. Jelenleg abban sem lehetünk biztosak, hogy az univerzum mindenhol egyenletesen tágul-e, vagy vannak benne gyorsabban és lassabban felfúvódó részek. Valószínűleg még rengeteg kutatásra lesz szükség ahhoz, hogy pontos képet kapjunk a tér viselkedéséről. A jelenlegi tudásunk alapján tehát az univerzum jövőjéről is csak sejtéseink lehetnek.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!