Tíz nap múlva landol a Marson a Schiaparelli

Az expedíció az Európai Űrügynökség és a Roszkoszmosz nagy vállalkozása.

„Mindennek millimásodpercnyi pontossággal kell történnie, miközben képességünk az események befolyásolására egyenlő a nullával” – mondta Jorge Vago argentin mérnök, az Európai Űrügynökség (ESA) szakértője. A landolási manővert ugyanis egy számítógép irányítja, az adatoknak pedig tíz percre van szükségük ahhoz, hogy a Marsról eljussanak a Földre. Mire az irányítóközpontba megérkeznek az esetleges problémákról szóló információk, addigra a Schiaparelli leszállóegység talán már a Mars vörös homokjában fekvő űrszemétté válik. Vago azonban magabiztos, mert a „szimulációk szerint a siker esélye csaknem 98 százalékos”.

Az ExoMars expedíció az élet jelei után kutat majd a vörös bolygón, és a várakozások szerint újabb lépéssel hozza közelebb az első űrhajósok Mars-utazását.

Az ESA 1,3 milliárd eurót, az orosz partnerintézet, a Roszkoszmosz 1 milliárd eurót fektetett a projektbe, amelynek második, 2018-ra tervezett szakaszát finanszírozási problémák miatt elhalasztották 2020-ra. A vörös bolygó marsjárós felfedezésének költségeit ugyanis még jóvá kell hagyatni az ESA tagállamaival. „300 millió euró a tét” – jelentette ki Vago.

A Roszkoszmosz számára is nehéz feladat az anyagi háttér biztosítása: a gazdasági visszaesés miatt az orosz kormány tavasszal 30 százalékkal megkurtította az űrprojekt büdzséjét. Holott az ExoMars fontos presztízskérdés Oroszország számára. A szíriai és ukrajnai harcokkal terhelt jelenlegi politikai helyzetben az olyan közös projektek, mint az ExoMars, fontos hidakat építhetnek a Nyugat és Oroszország között. Igor Komarov, a Roszkoszmosz igazgatója nemrég a kutatás mérföldkövének nevezte a programot Vlagyimir Putyinnak.

Makszim Mokruszov orosz szakértő szerint a Mars-projekt a jövőbeli nemzetközi együttműködések prototípusa. „A tapasztalatok és a technika például egy jövendőbeli Hold-missziónál is felhasználhatók” – fogalmazott. A Roszkoszmosz tervei szerint a következő években űrszondákat, majd 2030-ig űrhajósokat is küldenének a Holdra.

A Mars-expedíció keretében az űrhajós nélküli TGO (Trace Gas Orbiter) űrszondát – fedélzetén a két űrügynökség kutatóműszereivel – és a Schiaparelli leszállóegységet március 14-én indították útjára a kazahsztáni Bajkonur űrállomásról.

Vasárnap a szonda és a leszállóegység kettéválik, majd a Schiaparelli három napig tartó leszállási műveletbe kezd a Mars felszínére.

A TGO legalább 2022-ig fog keringeni a bolygó körül, és egyebek között metán nyomai után kutat. Az élet valamikori jelenlétének lehetséges jelzőjeként számon tartott metánt elsőként az ESA Mars Express nevű műholdja fedezte fel 2004-ben a bolygó légkörében.

A kutatás előtt azonban a szonda még egy hosszan tartó manőverbe kezd, az ESA és a Roszkoszmosz tervei szerint ugyanis 2017-ig tart, mire a TGO eléri a célként kitűzött pályáját, és megkezdi a munkát 400 kilométerrel a Mars felszíne felett.

A misszió központi része az a marsjáró, amelynek egy orosz Proton–M típusú űrhajóval való feljuttatását két évvel későbbre, 2020-ra halasztották. A robot élet nyomai után fog kutatni, ehhez 2 méter mélyre fog fúrni a Mars talajában. Ezt elsőként teszi meg a Mars-kutatás történetében, az eddigi, amerikai marsjárók ugyanis csak néhány centiméternyire hatoltak be a bolygó belsejébe.

A Mars a Naprendszer egyik legtöbbet kutatott égiteste: 1960 óta több mint negyven missziót indított a vörös bolygóra elsősorban az Egyesült Államok és Oroszország. Nevét a felszínén nagy mennyiségben megtalálható vasoxid miatti színének köszönheti: vöröses fénye miatt a rómaiak a háború istenéről nevezték el.

A Földtől mért legkisebb távolsága 56 millió, a legnagyobb pedig 400 millió kilométer, Naptól mért távolsága 228 millió kilométer, vagyis a Nap–Föld távolság másfélszerese.