De, amint a Harvard Egyetem antropológusainak kutatásaiból kiderült, nem feltétlenül csak a tűzrakás és a főzés fizikai maradványaiból következtethetünk arra a változásra, amelyet az élelem hőkezelése okozott táplálkozásunkban. A kutatók az emberszabású majmok, az emberelődök és a modern emberek fogait, azok méretét és alakját vizsgálták. Chris Organ, a kutatás egyik vezetője egyenesen úgy nyilatkozott a The Guardiannek, hogy fajunk evolúciója során adaptálódott a főzéshez és a hőkezelt táplálék megemésztéséhez.
A primatológusok szerint 1,9 millió évvel ezelőtt a Homo erectusok fogai jóval kisebbek lettek, mint a korábbi emberelődök, illetve a modern emberszabásúak fogai. Egyúttal testük is kisebb lett, izomzatuk erőssége csökkent, agytérfogatuk viszont megnőtt. Az elmélet szerint mindezeket a változásokat a főzés megjelenése tette lehetővé. Ha összehasonlítjuk fajunk evésre fordított idejét legközelebbi ma élő rokonainkéval, a csimpánzokéval, azt látjuk, hogy ők ébren töltött idejük több mint harmadát evésre fordítják. Ezzel szemben nálunk ez az arány csupán öt százalék. Ha az őrlőfogakat nézzük, azt látjuk, hogy a Homo erectus fogai evolúciós léptékben oly gyorsan mentek össze, hogy azt – érvelnek a Harvard antropológusai – nem lehet pusztán testméretük általános zsugorodásával indokolni.
Szerintük a megoldás kulcsa a főzés, amely eszerint tehát akár 1,9 millió éve is megjelenhetett már. Ez tette lehetővé azt, hogy elődeink több tápanyagot, több kalóriát voltak képesek kinyerni a táplálékokból, és könnyebben megemészthették. Mindkét változás azt eredményezte, hogy kevesebbet kellett enniük, és a túléléshez, valamint a nagyobb agy működtetéséhez szükséges energiát gyorsabban fel tudták venni. Nem volt szükségük a továbbiakban hatalmas őrlőfogakra sem.
