A japán építész és csapata évekig dolgozott azon, hogy minél tökéletesebb térképet hozzanak létre, ezért egy egészen új eljárást dolgoztak ki. Ennek nagy vonalakban az a lényege, hogy a földgömböt háromszögekre osztották, ezekből háromszög alapú gúlát hajtogattak, majd ezt bontották szét oly módon, hogy egy téglalapra helyezhessék el a részeket. Ezáltal jóval kisebb torzítást értek el, mint amit a hagyományos világtérkép készítői.
Narukawa térképe egyébként elsősorban azért érdekes, mert téglalapon sikerült elhelyeznie viszonylag torzításmentesen a kontinenseket. Olyan atlasz már korábban is létezett, amelyik viszonylag pontosan ábrázolta a területek alakját és méretét. Ilyen például a Buckminster Fuller amerikai építész, feltaláló által a negyvenes években kidolgozott vetület.
