Kiirthatjuk a marslakókat, mielőtt felfedezzük őket

Óriási veszély fenyegeti a Marsot: az ember. Fajunk egyszerre két bolygó bioszféráját teheti tönkre.

Bolygóvédelemmel egyébként évtizedek óta foglalkozik a NASA, ám eleinte inkább a Föld, mintsem más planéták megóvása érdekelte a hivatalt. Akkoriban a tudósok attól féltek, hogy a világűrből vagy a Holdról visszatérő eszközökön tapadhatnak meg olyan mikroorganizmusok, melyek kárt tehetnek a földi életben, ezért az űrhajósoknak heteket kellett karanténban tölteniük a landolás után. Később kiderült, hogy ez az aggodalom alaptalan volt. Aki alaposabban bele szeretné ásni magát a hatvanas-hetvenes évek ez irányú félelmeibe, annak Michael Crichton Az Androméda törzs című, 1969-ben megjelent könyvét érdemes elolvasnia. A regényből azonos címmel film is készült.

Az, hogy a mikroorganizmusok képesek lehetnek átvészelni a bolygóközi utazásokat, ma már elfogadott vélemény. Az élet csak nekünk, embereknek tűnik nagyon sebezhetőnek, mivel mi, hasonlóan más mérhetetlenül komplex szervezetekhez, csak ideális körülmények között tudunk életben maradni. Az egyszerűbb szervezetek jóval ellenállóbbak nálunk. Conley a fonalférgeket hozta fel példaként. 2003-ban azt vizsgálta, hogy milyen hatással van a súlytalanság ezekre az állatokra, ezért a Columbia űrsiklóval felküldött néhány példányt a világűrbe. Az űrhajó a visszatérés során balesetet szenvedett, és hatvan kilométeres magasságban, fedélzetén hét űrhajóssal darabokra szakadt. Az űrsikló részei hatalmas területen szóródtak szét, ezért hónapokba telt, amíg mindet sikerült begyűjteni. A munkások végül megtalálták azt a néhány alumíniumdobozt is, melyekben Conley fonalférgei voltak. Mint kiderült, sérülés nélkül vészelték át a robbanást és a hatalmas zuhanást is.

A fonalférgeknél azonban jóval ellenállóbb fajok is élnek a Földön. Vannak olyan baktériumok, melyek vákuumban, az űr hidegének és sugárzásának kitéve is egész jól érzik magukat. Ha pedig nagyon zordra fordulnak a körülmények, védőburkot építenek maguk köré, melyben akár évezredekig életképesek maradnak.

Nem is csoda, hogy ezektől a baktériumoktól a NASA laboratóriumaiban sem könnyű megszabadulni, pedig ott mindent megtesznek az elpusztításuk érdekében. Az űrhivatalnak többféle sterilizációs eljárásrendje van. Hogy milyen szigorú fertőtlenítésnek vetnek alá egy műszert, attól függ, mennyire valószínű, hogy idegen életformával találkozik. A Marsra vagy a Jupiter Európa nevű holdjára készülő eszközöknek különösen alapos baktériumirtáson kell átesniük. A 2020-ban a Marsra küldendő tömegspektrométert például szkafanderszerű ruhába öltözött dolgozók szerelik össze kézzel, az alkatrészeket pedig folyamatos légáramnak teszik ki, hogy semmi ne tapadhasson meg a felszínükön. A helyiséget baktériumölő uv-c fénnyel világítják meg, és mindennap izopropil-alkohollal és hidrogén-peroxiddal fertőtlenítik. Végül a készüléket hatvan órán keresztül főzik 110 fokon. És még így sem sikerül megszabadulniuk minden baktériumtól.

Ráadásul annak a megítélése is folyamatosan változik, hogy mekkora eséllyel találkoznak a műszereink élettel a Marson. A Curiosity marsjáró esetében például viszonylag enyhe, négyzetméterenként 300 mikrobát engedélyező sterilizálást tartottak szükségesnek a NASA szakemberei, mondván az eszköz olyan helyen száll le, ahol szinte biztosan nincs nedvesség. Azóta azonban kiderült, hogy tévedtek, ugyanis a marsjárótól néhány méterre is megtalálták a vízmosások jeleit. Most tehát ott áll a Curiosity a Mars Gale-kráterében, felszínén több tízezer földi baktériummal, és könnyen előfordulhat, hogy a potyautasai már be is népesítették a környék talaját.

Hogy ez mekkora problémát jelent, arról megoszlanak a vélemények. Vannak olyan tudósok, akik szerint a vörös bolygót évmilliárdok óta bombázzák a Földről származó meteoritok, és ezeken az élet már rég eljutott a Marsra. Ebből következik, hogy ha ott megfelelőek a körülmények, akkor a baktériumaink már belakták a bolygót. Szerintük a fertőzés megakadályozására tett kísérlet szélmalomharc. Cassie Conley azonban nem ért egyet velük. Ő azt hangsúlyozza, hogy amennyiben a földi élőlények több millió évvel ezelőtt jutottak át a Marsra, és alkalmazkodtak az ottani körülményekhez, ma már idegen életformának tekinthetők, ezért az elpusztításuk végzetes hiba. Mások egyenesen komédiának nevezik a bolygóvédelmet, mondván mindenki tudja, mit hoz a jövő: amikor az emberek ráteszik a lábukat a Marsra, a bolygóvédők egész eddigi igyekezete füstbe megy. Az űrhajósokat ugyanis nem lehet minden Marsra lépéskor sterilizálni, mint ahogy azokat a készülékeket sem, amelyekhez puszta kézzel hozzáérnek. Ezzel Conley is tisztában van. Mint elmondta, valószínű, hogy már a század közepén emberek fognak sétálni a Marson. Szerinte épp ezért fontos, hogy legalább addig megvédjük és minél alaposabban megismerjük a Mars lakóit – már ha léteznek –, amíg a Földi életformák meg nem tizedelik, vagy teljesen ki nem pusztítják őket.