A kutatócsoport már több mint 800 sízőtől és motoros szánostól gyűjtött adatokat világszerte. Az önkénteseknek mobiltelefonjaik segítségével kell nyomon követniük mozgásukat a hómezőn, illetve kérdőíveket kell kitölteniük. Az eddigi eredmények egy része nem nevezhető meglepőnek. Az idősebb emberek, különösen, ha gyermekeikkel együtt síznek, megfontoltabb döntéseket hoznak, és nem merészkednek a veszélyes hegyoldalakra. Ugyanakkor az egyébként is magasabb kockázatvállalási hajlammal bíró fiatal férfiak könnyebb szívvel síznek le a még érintetlen lejtőkön, adott esetben akkor is, ha azt kifejezetten tiltják a hatóságok.
Sokkal váratlanabb az, hogy kiderült: az egyénileg sízők megfontoltabbak csoportosan sportoló társaiknál. Ez ellentmond az elvárásoknak, hiszen alapvetően nem ajánlatos egyedül sízni, különösen nem lavinaveszélyes időkben. Így azokról, akik ennek ellenére egyedül indulnak neki a hegynek, azt várnánk, hogy minden döntésükben megjelenik a kockázatkeresés. Pedig általában ennek ellenkezője az igaz. A sízők csoportosan hajlamosabbak meggondolatlan döntéseket hozni.
Ennek oka a kutatók szerint kettős. Egyrészt a csoportban folyamatosan jelen vannak azok a külső szemlélők, akik – gondolják mindannyian – a viselkedésünk alapján ítélkeznek rólunk. Így tudat alatt az összes síző igyekszik bebizonyítani sportolói kvalitásait és bátorságát. Emellett még a spontán kialakuló emberi csoportokban is villámgyorsan hierarchia alakul ki. Automatikusan kiválasztódnak a vezetők, akik karizmáját és feltételezett vagy valós szaktudását a csoport többi tagja elfogadja, és sokszor a saját aggályait, félelmeit, sőt megfigyeléseit is figyelmen kívül hagyva követik őt mindenhová. A vezető pedig (aki tehát nem professzionális vezető, csak véletlen folytán vált azzá) kockázatos döntésekkel igyekszik – megint csak tudat alatt – bizonyítani rátermettségét. Azonos időjárási körülmények között – derül ki a kutatás eredményeiből – ezek a botcsinálta szakértők a lavinaveszélyesebb meredek lejtőket választják, míg az egyedül sízők a lankásabbakat. Az a nézet is megdőlni látszik, hogy a területen otthonosan mozgó sízők kisebb veszélyben vannak a lavináktól. Épp ellenkezőleg, amint az amerikai Országos Hegyivezető-képző Iskola tanárának 715 lavinabalesetet elemző tanulmányából kitűnik, a nagy helyismerettel rendelkező sízők járnak gyakrabban szerencsétlenül. Ennek oka, hogy ők hajlamosabbak versengeni egymással a „szűz” és veszélyes lejtők meghódításáért.
