Bárkit lelőhetnek az orrszarvúk őrei

Itt állíthatja be, hogy a Google keresőben elsők között legyen a Magyar Nemzet

Az őrök statáriális ítélkezési jogokat kaptak. Több mint száz vadorzót öltek meg az elmúlt húsz évben.

Molnár Csaba
2017. 03. 01. 19:16

A BBC riportjában megszólaltatnak egy vadőrt, aki gondolkodás nélkül beismerte, hogy hogyan bánnak a vadorzókkal: „Az utasítások szerint amikor csak meglátunk egy vadorzót, azonnal a fegyverünkért kell nyúlnunk, hogy levadásszuk. Parancsba van adva, hogy lelőjük őket és bárkit, aki éjszaka mászkál a parkban.” Az őr elmondta, hogy ő ugyan személyesen még nem ölt meg senkit (bár már lőtt rá vadorzókra), de biztos benne, hogy nem lenne semmi következménye annak, ha lelőne egyet.

A park igazgatója akkor lobbizott ki gyakorlatilag az igazságszolgáltatáson felül álló jogokat a vadőrök számára a kormánytól, amikor 2013-ban nagyon megugrott a megölt orrszarvúk száma. Mivel a park Assam állam egyik legkedveltebb turistacélpontja, a politikusok örömmel adták meg az igazgatónak, amit kért, hiszen a külföldiek nagy testű állatokat akarnak látni. Az igazgató csöppet sem takargatja elveit: a parlamentnek írt jelentésében leírta, hogy célja mindenféle jogosulatlan belépés megakadályozása, ennek érdekében pedig „meg kell ölni, aki nem engedelmeskedik”. Sőt szerinte a környezetvédelmi bűnök súlyosabbak a gyilkosságnál, mert „csendben erodálják a föld összes civilizációjának gyökereit”.

Persze a park szóvivői próbálják elvenni az igazgató szavainak élét, és a sok megölt orvvadászt azzal magyarázzák, hogy ők támadnak a vadőrökre, akik csak védekeznek. Csakhogy az elmúlt húsz évben mindössze egy vadőrt öltek meg orvvadászok, ellenben 106 vadorzót terítettek le a vadőrök. A környezetvédő szervezetek pedig nem látnak különösebb problémát ebben a gyakorlatban. A kritikusok szerint a Természetvédelmi Világalap (WWF) szorosan együttműködik az assami erdészeti hatósággal. A honlapjuk szerint ők finanszírozták a vadőrök katonai kiképzését is, emellett felszerelést (például éjjellátó szemüvegeket) is biztosítanak számukra a vadorzókkal vívott harchoz. A WWF egyik helyi vezetője elmondta, hogy ugyan „senki sem szereti, ha embereket kell megölni, de az állatokat meg kell védeni, és a orvvadászatot meg kell állítani”. És az állatvédők jelentős része – kimondva-kimondatlanul – egyetért vele.

De nem mindig pénzéhes bűnözők állnak szemben az állatvédőkkel a kihalással fenyegetett fajok megmentéséért vívott háborúban. Gyakran – főként Afrikában, de Indiában is – a helyi törzsi lakók próbálnak életben maradni a jellemzően szerény eltartóképességű földterületen – és eközben érdekeik szinte folyamatosan összetűzésbe kerülnek a nemzeti parkokkal. Ki tud igazságosan dönteni, amikor az egyik oldalon éhező emberek keresnek újabb, még használható legelőt állataiknak vagy termőterületet növényeiknek. A másik oldalon viszont az egész (nyugati) világ által hőn szeretett nagy testű emlősök figyelik gyanakodva, ahogy az ember újabb területeket hódít meg élőhelyükből.

Bár a Kaziranga Nemzeti Park eredményei (ami az állatok számát illeti) látványosak, a környezetvédelem másutt is terjedőben lévő militarizációjának hatásossága korántsem megkérdőjelezhetetlen – noha remekül kiszolgálja az állatvédőkben (ahogy minden emberben) ott rejtőző bosszúvágyat. A Conversation riportja szerint Afrika déli részén a vadőrök már jobban hasonlítanak zsoldosokra, akiket tényleges katonák irányítanak és gyümölcsöző kapcsolatokat ápolnak a félkatonai szolgáltatásokat nyújtó cégekkel. Az elmúlt években a támadóan fellépő vadőrök tevékenysége következtében több száz vadorzót (pontosabban vadorzással gyanúsítható személyt) öltek meg Dél-Afrikában és Botswanában. Számos incidens alkalmával az orvvadászoknak még csak esélyük sem volt, hogy megadják magukat. Eközben sok helyi is áldozatul esik a vadőröknek.

Mindezzel a nemzeti parkok csak azt érik el, hogy épp a helyi törzsek tagjai gyűlölik meg az állatvédelem ügyét – és közvetve magukat a szerencsétlen állatokat –, pedig rájuk lenne a legnagyobb szükség ahhoz, hogy hosszú távon az egésznek legyen bármi értelme. Akinek egy-egy rajtaütésben megölik a hozzátartozóját csak azért, hogy ezzel megvédjenek egy állatot, az ellenségként fog tekinteni egész életében az elefántokra, orrszarvúkra és mindenre, aminek négy lába van.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Címoldalról ajánljuk

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.