A kutatók igyekeztek az emberi EEG-vizsgálatok metódusához minél inkább hasonló eljárást kidolgozni. Tehát próbáltak az emberi kutatásokban szereplőkhöz hasonló feladatokat adni a kutyáknak, és sérülést nem okozó (noninvazív) módon vizsgálni az agytevékenységüket. A memóriavizsgálatokban szereplő emberek rendszerint új szavakat tanulnak, ezért a kutyáknak is új vezényszavakat kellett elsajátítaniuk (konkrétan az ül és a fekszik angol megfelelőit).
„Tizenöt olyan kutyával dolgoztunk, amelyek ismerték a magyar ül és fekszik vezényszavakat, és a kézjeleket is. A tanulás első fázisában látták a kézjeleket, és eközben hallották a megfelelő angol vezényszavakat. Ezután elhagytuk a kézjeleket, és csak a számukra új vezényszavak maradtak. Ugyanezek a kutyák részt vettek egy kontrollpróbában is, amelyben minden ugyanúgy történt, csak a tanulás maradt ki (ekkor nem új, hanem a már ismert magyar vezényszavakat hallották) – folytatja a vezető kutató. – Az EEG-vizsgálat ugyanúgy zajlott, mint az embereknél. Az általunk használt úgynevezett skalpelektródák működéséhez nem szükséges leborotválni a kutyák szőrét, csak pasztával kell bekenni az érzékelőket, mely odaragasztja őket a kutya fejéhez, és biztosítja az elektromos jelek terjedést. Ezt a kísérlet után le lehet mosni vízzel.”
Persze azt sejthetjük, hogy még a legjólneveltebb kutyának is furcsa lehet az, hogy elektródákat ragasztanak a fejére, amelyekből drótok vezetnek egy gépbe, és mindennek tetejébe azt várják tőle, hogy így aludjon el a laborban. Ezért a tesztek előtt minden állat részt vett egy beszoktató foglalkozáson, ahol megismerkedtek az eszközökkel és a helyzettel. Maga a teszt – meglepő módon – nem éjszaka, hanem nappal történt. Érdekes, hogy a humán memóriakonszolidációs kísérletek többségéhez is délután kell az emberi alanyoknak aludniuk. Ahogy nekünk, úgy a kutyáknak is van délután egy „álmosabb” periódusuk, amikor nagyobb eséllyel alszanak el. A vizsgálatokat erre az időszakra időzítették. Az állatok és gazdáik általában három-három órát töltöttek a kutatóintézetben, ahol miután felragasztották a fejükre az EEG-érzékelőket, gazdáikkal mozoghattak is. Valójában nem volt szükség ilyen hosszú mérésekre az eredmények értékeléséhez, de a legritkább esetben születik az első nekirugaszkodásból megfelelő mennyiségű adat, így természetes, ha a kutatók többször is próbálkoznak és megismétlik a mérést.
