Az 57 éves felperes, Roberto Romeo azt vallotta a bíróságon, hogy szakmabéli kötelezettségei miatt volt kénytelen másfél évtizeden keresztül hosszú órákat mobiltelefonálni, miközben munkatársaival szervezte a teendőket. Bajai azzal kezdődtek, hogy folyton bedugult a füle, és romlani kezdett a hallása. Végül kiderült, hogy hallásproblémáit egy jóindulatú agytumor okozta, amelyet 2010-ben diagnosztizáltak – írja a The Guardian. „Szerencsére a daganat jóindulatú volt, de mivel el kellett távolítani a hallóidegemet, megsüketültem” – nyilatkozta Romeo.
A bíróság a per végén a felperesnek adott igazat, tehát elfogadta, hogy a mobiltelefon-használat és a megbetegedés között ok-okozati kapcsolat van. A felperes és az ügyvédje közleményükben kiemelik, hogy ez az első ilyen bírósági döntés a világon. Romeo hozzátette, hogy nem célja a mobiltelefonok démonizálása, de úgy gondolja, hogy tudatosabbnak kellene lennünk a tekintetben, hogy hogyan használjuk őket.
Az orvos szakértő 23 százalékos egészségkárosodást állapított meg a férfinál, ezért havi ötszáz eurónyi jóvátételt ítéltek meg a számára. E pénzt nem a mobiltelefon-gyártóknak vagy -szolgáltatóknak kell kifizetniük, hanem az állami nyugdíjintézetnek.
A döntés akár precedensértékű is lehet, hiszen szerte a világon számos bíróságon folynak hasonló perek. Kérdés ugyanakkor, hogy a határozat alátámasztható-e a rendelkezésre álló tudományos ismeretekkel. A rövid válasz az, hogy nem igazán. Noha a rengeteg eredménytelen kísérlet között akad olyan, amely rádiófrekvenciás sugárzás hatására kimutatott bizonyos fokú tumorképződést a kísérleti egerekben, sok kutató cáfolja, hogy ez alapján egyértelműen ki lehetne jelenteni, hogy a mobiltelefonok emberen is hasonló hatásúak lennének. Más vizsgálatok a saját visszaemlékezésük szerint sokat mobilozó emberek körében talált megnövekedett agytumorkockázatot, de itt is kérdéses, hogy akár több évtized távlatából mennyire emlékszünk megbízhatóan a telefonálási szokásainkra.
Az Egyesült Államokban előfordult, hogy egy-egy városi tanács kötelezte a mobiltelefon-forgalmazókat, hogy reklámjaikban tüntessék föl a készülékek vélt egészségügyi kockázatait illetve az általuk kibocsátott sugárzás erősségét, de az érintett cégek később a bíróságon sikerrel támadták meg e határozatokat. Az Egészségügyi Világszervezet rákkutató ügynöksége „lehetséges karcinogénként” tartja számon a rádióhullámokat, viszont az amerikai Nemzeti Rákkutató Intézet (NCI) szerint a nem ionizáló sugárzások – mint amilyen a rádióhullám is – nem rendelkeznek elég energiával ahhoz, hogy károsítsák a dns-t, vagyis rákot okozzanak.
David Rocke, a Sacramento Bee által idézett kutató a Davisi Kaliforniai Egyetemről úgy nyilatkozott, hogy a rádióhullámok rákkeltő mivoltát „a fizika zárja ki”. Az ionizáló sugárzással, például a röntgennel vagy a radioaktív sugarakkal szemben a rádióhullámok energiája szerinte nem képes kárt tenni sejtjeinkben. „Nincs tudományos bizonyíték arra, hogy a mobiltelefon veszélyes lenne az egészségre. Kivéve, ha autóvezetés közben fogjuk a kezünkben” – fogalmazott a kutató.
Az NCI közleménye meglehetősen egyértelműen cáfolja a rákokozásról szóló híreket. Kijelentik, hogy a rágcsálókon végzett kísérletekben nem sikerült kimutatni a rádiófrekvenciás sugárzás és az agytumor kapcsolatát. Az embereken végzett epidemiológiai vizsgálatok nagy többsége sem talált kapcsolatot. A legnagyobb, tizenhárom országra kiterjedő, Interphone elnevezésű vizsgálatban sok ezer mobiltelefon-használót kérdeztek ki telefonálási szokásairól és egészségi állapotáról. Egy sokak által kritizált vizsgálatot kivéve sehol sem találtak kapcsolatot. Egy másik, dán kutatásban több mint háromszázezer mobiltelefon-előfizető számlaadatai alapján próbáltak kapcsolatot találni telefonálási szokásaik és megbetegedéseik között – eredménytelenül.
Természetesen soha nem lehet kizárni, hogy a jövőben bebizonyosodik majd, hogy a mobiltelefonok valamilyen módon károsítják egészségünket, de jelenlegi tudásunk szerint egyetlen hatásuk, hogy felmelegítik bőrünk külső rétegét.
