Az ünnepséget a megemlékezést szervező Mészáros József (Rotary Club) nyitotta meg. Az otrantói ütközet az I. világháború legjelentősebb tengeri csatája volt a Földközi-tenger térségében. Az ütközetben az Osztrák–Magyar Monarchia hadiflottája a legnagyszerűbb győzelmét aratta. Az eseményt a nemzetközi hadtörténet nemcsak számon tartja, hanem a katonai akadémiákon tanítják is. Az otrantói ütközetben együtt harcoltak horvátok, magyarok, osztrákok, szlovének, szlovákok, csehek és lengyelek, az ellenoldalon pedig az olaszok, a franciák és angolok mellett a montenegróiak. „Hős az, aki hősként viselkedik, és erre mindkét oldalon voltak példák” – mondta megemlékezésében Mészáros József.
Ahogy Horváth Lajos, a hadisírgondozó igazgatóságának vezetője megfogalmazta: „az Adria déli bejáratánál lévő Otrantói-szorosban száz évvel ezelőtt az osztrák–magyar hadihajóknak sikerült szétzúzniuk az antanthatalmak által létesített tengeralattjárók elleni zárrendszert.”
Ezt követően az útjukat elvágni igyekvő, nagy túlerőt képviselő olasz, brit és francia hadihajók ellen vívott hősies és eredményes ütközet után sérülésekkel, de hajóveszteség nélkül tértek vissza a Cattarói-öbölben lévő bázisukra. „Ez volt a harmadik otrantói csata, amelyre emlékezni jöttünk. Az ütközet után itt értek hazai kikötőbe hajóink, és a szomszédos Herceg Novi temetőjében tették végső nyughelyükre az elesetteket.
A május 15-én indított hadművelet a résztvevő egységek számát tekintve eltörpül saját korának nagy tengeri hadműveletei, ütközetei mellett. Mindössze három gyorscirkálóból és két torpedórombolóból állt a flotta. Ez volt az I. világháború alatt az egész Földközi-tengeren vívott legnagyobb tengeri ütközet. A kisméretű osztrák–magyar hajócsoport hadműveleti jelentőségű csapást mért ellenfelére, és ezzel beírta magát a haditengerészet halhatatlanjainak sorába.”
A szorosban létesített antant tengerzár szétzúzása után a szövetségesek szabadabban hajózhattak ki a Földközi-tengerre. Érdemes megemlíteni, hogy a bajtársiasság és a személyes példamutatás példáit mutatták fel tengerészeink: 72 angol tengerészt mentettek ki a tengerből. A nagyobb és erősebb fegyverzetű hajókkal szemben bátran harcoltak. A súlyosan sérült gyorscirkálót, a tűzharcba került Novarrát bevontatták az erődbe. Horváth Lajos hangsúlyozta, hogy amikor emlékezünk, nem a háborút magasztaljuk, hanem fejet hajtunk a hősök előtt, akik hazájukért küzdöttek. Összesen 98-an estek el az ütközetben, közülük 83-an az antant oldalán, 15-en az osztrák–magyar flotta soraiból.
Mario Cuvic beszédében kiemelte, hogy az erődből katonai múzeumot szeretnének létrehozni. Majd Kosár Dezső, a győri Rotary Club elnökségi tagja felolvasta Boross Péter volt miniszterelnök levelét: legyünk büszkék honmentő elődeinkre, hiszen az ilyen megemlékezések erősítik hitünket abban a szellemi hadjáratban, amelyet kénytelenek vagyunk folyamatosan vívni a múltunk lejáratásában érdekelt erők ellen. Jákob János tábori püspök imát mondott az elesettekért.
Az emlékhely létrehozásában s a megemlékezés hagyományának kialakításában Mészáros József (Rotary Club), valamint Bittera Gábor, a Magyar Tengerészek Egyesületének képviselője kiemelkedő szerepet vállalt. Kezdeményezésükre már tíz éve hagyomány a hősökről való megemlékezés a csata színhelyén elhelyezett emléktáblánál, a Punta d’Ostro erőd bejáratánál, Horvátországban.
