Az utóbbi időszakban viszont nagyon megugrott a jegesmedve-támadások gyakorisága. 2010 és 2014 között 15 incidens történt, miközben történelmi mélyponton volt abban az időben a nyári eljegesedés kiterjedtsége. A kevés jég pedig egyet jelent az éhező jegesmedvékkel. E ragadozók ugyanis legfőképpen fókát esznek és általában úgy vadásznak, hogy a jégtáblák nyílásainál várakoznak, mert tudják, hogy a fókák ott fognak felbukkanni, amikor levegőt vesznek. Ha elolvad a jég, azzal a medvék elveszítik vadászterületeiket, és ilyenkor ráfanyalodnak egyéb táplálékokra is – például ránk.
A legtöbb támadás – kevéssé meglepő módon – a lakott területektől távol eső helyeken történik, miközben az incidensek 27 százalékát okozzák a városokba bemerészkedő, és főként kukák felborogatásával élelmet kereső jegesmedvék. Az embert egyre jobban megközelítő jegesmedvék a helyiek bevallása szerint már életformájuk megváltoztatására kényszeríti őket. Egyre gyakrabban látni jegesmedvét, így a vidéken utazó embereknek sokkal óvatosabbnak kell lenniük, és kétszer is meggondolják, hogy ki merjenek-e szállni a kocsiból az út szélén. Többen teljesen lemondtak a nyári kempingezésről a természetben a medvék támadásától tartva.
A jég olvadása kétszeresen is növeli az ember és a medve találkozásának valószínűségét. Egyrészt a medve több időt tölt a szárazföldön és éhségében más táplálékforrás után kénytelen nézni. Másrészt a jég visszahúzódásával az emberi aktivitás is megnövekszik olyan messzi északi területeken is, amelyek korábban szinte megközelíthetetlenek voltak az állandó hó és jég miatt. Így a jegesmedvék, még ha nem is vándorolnak el eredeti élőhelyükről, sokkal több turistával, olajásóval, bányásszal, matrózzal találkozhatnak, érvel Geoff York, a Polar Bears International nevű szervezet munkatársa, a tanulmány egyik szerzője, aki már három agresszív jegesmedve-támadást élt túl.
