Ha a budapesti Fazekas Mihály Gimnázium szakkörös tanulói elmesélik valakinek, hogy az iskolában legózni szoktak délutánonként, talán megmosolyogják őket. Pedig a dán építőjáték tökéletes alapanyagot biztosít a legbonyolultabb gépezetek, például robotok építéséhez, amelyeket aztán számítógép-vezérelte motorok mozgatnak, hogy távvezérelve vagy programozott algoritmusok parancsait követve a legkülönfélébb feladatokat hajtsák végre.
– Másfél évtizede tanított nálunk egy amerikai tanár, aki megismertette az akkori diákokat a Lego-robotokkal, illetve a First Lego League nevű Lego-robotépítő versennyel. Az első csapatunkat is ő vitte el egy angliai versenyre. Mióta az alapítónk elhagyta a gimnáziumot, én vettem át a szakkört – kezdi a Fazekas Gimnázium és a robotok közös történetét Karsai Zsuzsanna gépész-műszaki tanár, aki elkísérte a diákokat a washingtoni versenyre. – A szakkör első fázisában a diákjaink egyetemista instruktorok segítségével sajátíthatják el a robotépítés- és programozás alapjait, majd, ha megtetszik nekik, önállóan is dolgozhatnak különféle projekteken.
Az efféle viadalok legtöbbje nem pusztán programozási ismereteket igényel – bár ilyenre is van példa –, az induló csapatok ugyanis maguk készítik a robotokat is. Általában hónapokkal a verseny előtt kiadják a feladatot a jelentkezőknek, ők pedig több száz munkaórán keresztül dolgoznak a megoldáson. Ezután kiutaznak a helyszínre, ahol bizonyítaniuk kell a gép képességeit.
A washingtoni versenyre egyébként 162 országból jelentkeztek 15 és 19 év közötti diákok alkotta csapatok. A feladat a víztisztítást szimulálta. Egy ötször négyméteres, folyót jelképező, kék (víz) és narancssárga (szennyeződés) labdákkal megtöltött arénából kellett a robotoknak kiszűrniük a szennyeződést szimbolizálókat. A gyakorlatban a robotok kiemelték a labdákat, szín szerint szétválogatták, majd eljuttatták őket a pálya meghatározott helyére. A versenykiírásban nem határozták meg, hogy mennyire kell önállóan dolgoznia a robotnak. A Fazekas Gimnázium robotjának mozgását a diákok vezérelték egy távirányító segítségével, de a labdák szín szerinti válogatása automatikusan zajlott a beépített színérzékelő segítségével.
A szakkör résztvevői számára a versenyekre történő folytonos felkészülés a mindennapok része, de a washingtoni robotversenyre való kijutás nem ment simán. – Amerikában már sok éve megrendezik ezt a megmérettetést, és most először nemzetközivé tették, afféle robotolimpiává változtatták. Először úgy tűnt, nem tudunk indulni rajta, mert egy országból csak egy csapatot fogadnak, és a balatonalmádi két tannyelvű gimnázium csapata már megelőzött minket – folytatja a szakkörvezető tanár. – Ebbe bele is nyugodtunk, de aztán a szervezők megkerestek minket, mert annyira tetszett nekik a bemutatkozásunk, hogy felkértek, képviseljük Európát. Így Magyarországról két csapat indult, mi hivatalosan az egész kontinens színeiben.
– A verseny hat fordulóból állt. Mindegyikben hat csapat robotjai dolgoztak, két darab háromtagú szövetségbe sorsolva. Előtte két napig tesztelhettünk a helyszínen, de akkor már csak apróbb változtatásokat kellett végrehajtanunk – emlékszik Zalán.
A győzelem után a csapat tagjai meglátogathatták a Fehér Házat, ahová azonban Karsai Zsuzsanna és az egyik résztvevő diák nem léphetett be, mert véletlenül elírták az adatait, miközben az egyik bevásárlóközpontban mobiltelefonon keresztül regisztráltak. Attól remélhetőleg nem kell azonban tartani, hogy ez a kellemetlenség eltántorítja a műszaki pályától vagy a robotoktól, mivel a csapattagok legtöbbje szinte biztosan ebben az irányban fog továbbtanulni.
– A hat tagból öt speciális matematikatagozatra jár, és a robotépítéssel ők már alaposan meg lettek fertőzve. Két tanuló (Martinák Zalán és Molnár-Sáska Zsófia) eleve járatos volt a Java programnyelvben, így ők írták a programot, a többiek inkább a gyakorlati építésben vettek részt – mondja Karsai Zsuzsanna. – A munka nagy részét önállóan végezték a gyerekek, alig valamit kellett nekik most, kifejezetten e verseny előtt megtanítani. Nagyon strapabíró robotot építettek – büszkélkedik a Fehér Házat is meglátogató győztes csapat felkészítő tanára.
Burundi robotosok
A First robotverseny azt volt hivatott hirdetni, hogy a tehetség a világ minden táján megtalálja az utat az érvényesülésre, illetve hogy a technológiai fejlődés megoldást jelenthet a világ környezeti és társadalmi problémáira. Ennek ellenére a versenyszervezők és a résztvevők nem függetleníthetik magukat a realitásoktól. A verseny előtt arról érkeztek hírek, hogy a csupa lányból álló afgán csapat nem kapott vízumot, és így jártak a gambiai diákok is. Az amerikai hatóságok a tiltakozás hatására mindkét esetben felülvizsgálták első, elutasító határozatukat, és mindkét csapat bemutathatta a robotját, írja a Quartz.
Mégsem ők, hanem a burundi hatos okozott problémát az idegenrendészet számára. A csapat mentora jelentette a hatóságoknak, hogy a 15–18 éves diákok a verseny záróünnepsége után nem érkeztek vissza a szállásukra. A szobáikat később kiürítve találták, a szobakulcsot pedig – jólneveltségről téve tanúbizonyságot – titokban betették a mentor táskájába. A hat ismeretlen helyre távozott diák közül kettő nem sokkal később már át is lépett az amerikai–kanadai határon.
Az incidens hátteréről érdemes tudni, hogy Burundiból április óta 400 ezer ember menekült el (főként a szomszédos országokba), miután a hatalmához ragaszkodó Pierre Nkurunziza elnök bejelentette, hogy harmadszor is indul a választásokon, ez pedig véres tiltakozásokat és hatalmi megtorlást váltott ki.
