A Magyar Tudományos Akadémia (MTA) honlapja írásából tudható, hogy az EASAC, a tagakadémiái (így az MTA) többé-kevésbé koordinált állásfoglalásait összegezve nagyívű tanulmányt hozott nyilvánosságra a homeopátiáról. És ez a tanulmány nem kifejezetten pozitív hangvételű, hanem inkább a földbe döngöli ezt a minden ízében hiteltelen, a legalapvetőbb tudományos ismeretek és/vagy a lelkiismeret hiányáról árulkodó fantazmagóriát. Noha az ezzel foglalkozó cikkek sokszor igyekeznek finoman fogalmazni, nehogy megsértsék a homeopátiában megrendíthetetlenül hívő olvasóikat, és elkerüljék a pereket, az egészség talán minden másnál fontosabb téma. Így elsődleges jelentőségű, hogy egyértelműen fogalmazzunk, és nevén nevezzük a dolgokat. Ezért itt nem használjuk az „alternatív medicina”, a „szelíd gyógymód” és hasonló reklámértékű kifejezéseket.
Bár remélhetően egyre kevesebben vannak, akik nem ismerik a homeopátia elméleti hátterét és gyakorlatát (ezek racionális értékelése ugyanis mindenkit szükségszerűen az egész elutasítására kell vezessen), mégsem haszontalan a tanulmány pontjait követve végigmennünk ezeken. A homeopátia teóriája szerint a betegségeket gyógyítani lehet olyan anyagok segítségével, amelyek hasonló tüneteket okoznak, mint maga a betegség. Ez önmagában is bizonyítatlan, minden kutatási eredménynek ellentmondó – és így tudományos értelemben hamisnak tekintendő – állítás. De ez csak a kezdet. E hatóanyagokat ezután (vélhetően a veszélyes és a betegséget csak tovább súlyosbító hatásukat semlegesítendő) végletesen felhígítják, kimondhatatlanul kicsire csökkentve kiindulási koncentrációjukat. Addig csökkentik az oldatok sűrűségét, míg a végén már egyetlen molekulányi hatóanyag nem marad bennük.
A homeopaták ezt az ellentmondást (tehát a hatóanyag tökéletes hiányát) azzal hidalják át, hogy a víz valamilyen módon „megjegyzi” a hatóanyagot, és az újabb és újabb hígítási lépések alkalmával a hatás egyre nő. Tehát vannak olyan, gyógyítási tevékenységet végző emberek (sok orvosi diplomával is rendelkezik), akik elhiszik – vagy csak megtévesztik pácienseiket –, hogy a hatóanyag koncentrációjának csökkenésével növelni lehet a hatást. Erről az EASAC tanulmánya így ír: „A hatásmechanizmus magyarázatának tudományosan elfogadhatónak és demonstrálhatónak kell lennie, de a homeopátia nem teljesíti e kritériumot. Általánosságban a homeopátia állításai szöges ellentétben állnak a dózis-effektus kapcsolatot leíró bizonyítékok tömegével, de a receptorokhoz kötődő hatóanyagok ugyancsak bizonyított jelenségével is. (...) Nincs bizonyíték a homeopátia háttereként hangoztatott egyetlen mechanizmusra sem, így a vitalizmusra, a (készítmények és a szervezet között ható) elektromágneses szignálokra vagy a víz memóriájára.”
Az egy dolog, hogy a homeopaták nem képesek hihető mechanizmust megnevezni a készítményeik gyógyhatását magyarázandó, de még ennél is fontosabb, hogy e gyógyhatásra sincs semmiféle bizonyíték. Persze a homeopaták igyekeznek hangoztatni, hogy teljesen normális, hogy szereik rendre elbuknak a klinikai teszteken, hiszen azok teljesen máshogy hatnak, például „holisztikus síkon”, a „rezgések szintjén” meg hasonlók. E kifejezések azonban inkább illenek egy ezoterikus bolt kirakatába, mint a tudományos diskurzusba. Nem a homeopátia propagálói döntik el (szerencsére), hogy milyen ellenőrző vizsgálatokon kell megfelelnie egy valódi gyógyszerként elfogadható készítménynek. Ennek nagyon szigorúan szabályozott eljárása van, amit sajnos – mint később látni fogjuk –, a homeopátiás szereket gyártó cégek, jelentős lobbierejüknek és a közvélemény megtévesztésének köszönhetően – mindeddig sikeresen kerültek meg.
De mielőtt a törvényi szabályozásra, és az engedélyezés botrányos ellentmondásaira térnénk, lássuk a homeopátia hatásosságának bizonyítékait! Sajnos nem tudunk ilyenekkel szolgálni. Az EASAC-tanulmány ellenben több, a teljes tudományterület eredményeit összefoglaló, úgynevezett review cikket idéz, amelyek egytől egyig elmarasztaló konklúziót vonnak le. Egy 110 kutatást együttesen értékelő cikk a homeopátiás szerek hatását kizárólag a placeboeffektusnak tulajdonítja. Egy másik, még átfogóbb összefoglaló ugyanerre jut, miután kiküszöbölte a kutatók (véletlen vagy szándékos) hibáit és az úgynevezett publikációs részrehajlást. Utóbbi azt jelenti, hogy a homeopátia hatásosságát görcsösen bizonyítani próbáló illetők (vélhetően iparági szponzoraik pénzügyi támogatását meghálálandó) addig próbálkoznak, amíg a véletlen variancia folytán találnak valami nekik tetsző eredményt. Ekkor ezt világgá kürtölik, miközben a töménytelen sikertelen próbálkozás bizonyítékait a föld alá süllyesztik. A homeopátia gyógyhatását cáfoló kutatások mára könyvtárakat töltenek meg.
Mindezek ellenére a homeopátia továbbra is bombaüzlet szerte a nyugati világban. A tanulmány szerint a homeopátiás termékek piaca évi hat százalékkal bővül. 2015-ben az Európai Unióban ennek értéke meghaladta az egymilliárd eurót, és a nem vényköteles gyógytermékek piacának hét százalékát adják. Amerikában még nagyobb vagyonokat lehet vele keresni (a forgalom értéke évente több mint hárommilliárd dollár), és a piaci előrejelzések szerint globálisan legalább 2024-ig növekedni fog a homeopátiapiac.
Természetes módon vetődik fel mindenkiben a kérdés, hogy a nemzeti és uniós hatóságok hogyan hagyhatják, hogy egyes cégek milliárdokat keressenek a legkiszolgáltatottabb fogyasztói csoportot jelentő betegek megtévesztésével. Hogyan lehet, hogy a homeopátiás szerek megkaphatják a gyógyszerminősítést anélkül, hogy átesnének a többi gyógyszer számára kötelezően előírt klinikai teszteken? A nemzeti hatóságok e kérdéseket rendre elhárítják azzal, hogy az uniós jogszabályok értelmében ha egy készítmény már az unió más tagállamában engedélyezett, akkor ők nem tagadhatják meg „pusztán” a hatásosság bizonyítatlan volta miatt az engedélyezését. A közvélemény jelentős, tudományos területen tudatlan része hisz a homeopátiában és azt valamiféle forradalomnak tartja a gonosz gyógyszergyárakkal szemben. Eközben a homeopátiás szerek gyártói csendben úgy keresnek vagyonokat a készítményeikkel, hogy megspórolják az igazi gyógyszerek kifejlesztésének és engedélyezésének milliárd eurós nagyságrendű költségeit. A közvélemény hangadói könnyen elérik, hogy a politikusok ne merjék túlzottan felvenni a harcot az iparággal, hiszen ezzel saját népszerűségüket kockáztatnák. Svájcban a kormány már többször próbálta megszüntetni a homeopátia tb-támogatását, de e döntéseket népszavazáson annullálták a megtévesztett tömegek.
A helyzet tehát korántsem reményteli, az viszont optimizmusra adhat okot, hogy az utóbbi időben sok tudományos testület, így a Magyar Tudományos Akadémia is a hatásosság bizonyításának követelménye mellett foglalt állást. Az EASAC tanulmánya végén a következő megállapításokat, ajánlásokat fogalmazza meg.
