A világ legkézenfekvőbb dolga, hogy a legtöbb szervezet – legyenek azok állatok, növények, gombák vagy egysejtűek – életműködése valamilyen módon illeszkedik a Föld forgásához, és az ebből fakadó napszakok örök váltakozásához. Ahogy az azonban a legkézenfekvőbb dolgokkal már lenni szokott, korántsem egyértelmű, hogy mindezt hogyan csinálják. Mert hogy e jelenségben az a csodálatos, hogy nem függ (vagy inkább nem teljesen függ) a napszakok érzékelhető változásaitól, legfőképpen a fénymennyiségtől. A legtöbb élő szervezet akkor is fenntartja a napi ritmusát, ha nem érzékelheti érzékszerveivel, hogy éppen nappal van-e vagy éjszaka.
A díjazottak (mindhárman amerikaiak) a klasszikus genetikai kutatások legkedveltebb modellállatát, a muslincát (Drosophilát) hívták segítségül, ennek szervezetében sikerült azonosítaniuk az úgynevezett cirkadián ritmusért felelős gént (azért cirkadián, mert csak körülbelül követi a napszakokat). E gén alapján a szervezet egy olyan különleges fehérjét szintetizál, amely lassan felgyülemlik az éjszaka folyamán (így mennyiségének növekedése a hajnal közeledtét jelzi), majd nappal fokozatosan lebomlik, koncentrációja csökkenésnek indul. Ezzel e fehérje koncentrációhullámzása megfeleltethető a napszakok váltakozásának. A kutatók később a Nobel-díjak honlapján közzétett közlemény szerint a ritmust irányító molekuláris biológiai mechanizmus egyéb résztvevő vegyületeit is azonosították, így végül igen beható képet voltak képesek alkotni az életműködés egyik legalapvetőbb szabályozó mechanizmusáról.
Természetesen a felfedezés nem lett volna olyan világraszóló, ha nem derült volna ki, hogy jórészt univerzális az élővilágban, így hasonló mechanizmus működik bennünk is. E változatlanság a ritmus életbe vágó fontosságát bizonyítja, hiszen általános jelenség az evolúcióban, hogy a fontos funkciók (amelyek „elromlása” szinte szükségszerűen az egyed halálát eredményezné) nagyon lassan változnak a törzsfejlődés folyamán.
A ritmust igazgató fehérjék koncentrációja gyakorlatilag minden életműködésre hatást gyakorol az emésztéstől az aktivitáson (az alvás és az ébrenlét váltakozásán) keresztül az idegi, immunológiai funkciókig és a szexuális viselkedésig, a testhőmérsékletig. Mindannyian megtapasztalhattuk, hogy rontja közérzetünket, ha ideiglenesen aszinkronba kerül egymással aktivitásunk, a külső környezetben tapasztalható napszak és a belső óránk által diktált periódus. Ha ez csak alkalmanként fordul elő (például az interkontinentális utazások alkalmával tapasztalható „jetlag” idején), akkor némi alvással kompenzálható néhány nap alatt. De arra is vannak adatok, hogy ha mindez hosszan fennáll, az számos betegség forrása is lehet.