Magyar orvos esete az emberi szembe költöző férgekkel Közép-Afrikában

Az ijesztő kórkép aggasztó példája annak, ahogy a klímaváltozás hatással lehet teljes világunkra. Felkavaró tartalom!

Természetesen az ember zsákutca a féregatka számára, hiszen csak úgy tudna szaporodni, ha sikerülne átjutnia egy kígyóba. Magyarul az embert el kéne fogyasztania a hüllőnek, ami a legendák dacára még Afrikában sem történik meg.

Kiderült tehát, hogy az élősködő nem kívülről mászott bele a beteg szemébe, hanem belülről jutott el a szemgödörig. Mivel azonban a tápcsatornától a szemig rendkívül hosszú az út egy efféle állat számára, a kutatókban felvetődött a gyanú, hogy ez csak a jéghegy csúcsa lehet. Tehát a zsigeri szervekben talán sokkal gyakoribb a féregatka-fertőzés, mint a szemben, csak az nem látszik, és talán soha észre sem veszik.

Végül kiderült, hogy Kongó 79 milliós népességének a négy százaléka fertőzött. Ez egy súlyos, eddig ismeretlen (esetleg nem is létező) közegészségügyi probléma az országban és talán egész Közép-Afrikában. De vajon mi okozhatta jelenkori, járványszerű elterjedését? Egyáltalán hogy juthat az emberbe egy korábban kizárólag rágcsálókban és kígyókban élősködő parazita?

– Korábban nem voltak ismeretesek hasonló, szemet érintő fertőzések, manapság viszont többel is találkozunk. Valami tehát megváltozott a kongói emberek életében. Méghozzá a táplálék-összetételük. A klímaváltozás talán a legsúlyosabban a mezőgazdaságot sújtja, emiatt az emberek étkezési szokásai új, eddig ismeretlen irányba tolódnak el – folytatja Rózsa Lajos. – A Kongó-medencében az esőerdő jelentős részét mára kiirtották, helyén másodlagos bozót nő, illetve elfogytak az erdőből azok a nagy testű emlősök és madarak, amelyek hagyományosan az ottani emberek fehérjeforrását adták. Nehézzé vált tehát állati táplálékhoz jutniuk, így az úgynevezett bush meathez („bozóthúshoz”) folyamodtak.

A bush meat szigorú értelemben vadhús, mégsem szabad itt a fenséges nagyvadakra gondolni. Helyettük (merthogy már nem hozzáférhetők) gyakorlatilag mindenre vadásznak, ami mozog, a rágcsálóktól kezdve a majmokon keresztül a hüllőkig. A legszegényebb emberek nap mint nap az erdőt róják, hogy levadásszanak bármit, ami szembejön, majd eladják a húst a kicsit gazdagabbaknak a piacon. Erős a gyanú hát, hogy a bush meatként feldolgozott kígyókból kerülnek át a féregatkapeték az emberbe a hiányos higiénia folytán. Ezt a hipotézist azonban be is kellett bizonyítani.

– Kiderült, hogy a parazita jelenléte, megjelenése és a kígyók fogyasztása között egyenes arány van. Elkezdtem tehát vizsgálni a kígyókat, gyűjteni minél több mintát. Más útjaim során is felkerestük azon helyeket, ahol kígyót fogyasztanak – folytatja Hardi Richárd. – A nagy szegénység miatt elterjedt szokássá vált a kígyóhús fogyasztása. Ez régen csak bizonyos törzseknél és szinte mindig a férfiak kedvenc eledele volt. Mára viszont elmosódott a régi megkülönböztetés, és mindenki nagy előszeretettel fogyasztja. Nem is csodálom, hiszen a kígyóhús komoly fehérjeforrás lehet, fehér, nem száraz és ízletes.

A bush meatként árult kígyók fertőzöttségének feltérképezésére Hardi Richárd felbérelt egy helyi fiatalembert, hogy a piacokon boncoljon föl kígyókat, és gyűjtse össze a bennük (jellemzően a tüdejükben) talált kifejlett féregatkákat. Ezek meglepően nagyok, öt centiméter hosszúak, csontfehérek, gyűrűs mintázatú testük kemény tapintású, így nem kell különösebb szakértelem a felismerésükhöz. A helyi babona szerint azért vannak a furcsa, rugóhoz hasonlító képződmények a kígyóban, mert a segítségükkel vesz lendületet, amikor ráveti magát az áldozatára. A vizsgálatok eredményéből kiderült, hogy szinte minden kígyó – 85-90 százalékuk – fertőzöttnek bizonyult.

– Az embereket vagy a rosszul átsütött hús elfogyasztásával, vagy a kígyó előkészítése közben fertőzi meg a parazita. Az esetek 99,9 százalékában az emberben kikelő lárvák a bélfalat átfúrva a hasüregben, a májban tapadnak meg. Igen ritkán jutnak el más szervekbe, például a szembe – érvel Hardi Richárd. – Lehetséges, hogy a hasüregben megtapadó, betokozódó lárvák fogamzásgátló hatást fejtenek ki? Ez csak feltevés, de a népi megfigyelés azt mondja: a nők ne egyenek a kígyóhúsból, mert az meddőséget okoz. Márpedig Afrikában a sterilitás tragédia. Emiatt a hagyományok szerint élő törzsben a nők nem is érintik meg a kígyókat, mindent a férfira hagynak. A tisztítást és az elkészítést is a férfi végzi, ráadásul egy csak erre használt edényben. Ezen edénynek külön népi neve van, a songie törzsnél lufukiének hívják. De Sankuru megye északi részeinek lakói (nők és férfiak egyaránt) ma már gyakran találkoznak kígyóhússal. A helyi sebészek statisztikái szerint a hasi műtétek legalább 15 százalékában találnak ilyen élősködő által okozott cisztát a hasfalon, hashártyán megtapadva. Ez nagyon nagy szám, emiatt ismertető kampányt kezdtünk a megyében az elfelejtett parazitózisról.

– Hiába vált elterjedtté a fertőzés az emberek körében is, alig van fogalmuk a létezéséről. Ez is arra utal, hogy a jelenség (és maga a kígyóevés is) új szokás, és a változóban lévő környezeti feltételek eredménye – mondja Rózsa Lajos. – Bár a fertőzés biztosan nem tud emberről emberre terjedni, jól mutatja azt, hogy a táplálkozási szokások kényszerű átalakulása milyen új, korábban ismeretlen betegségek, járványok kialakulásához vezethet.

A Balatonfüreden rendezett konferencia általánosságban arról szólt, hogy a klímaváltozás eddig ismeretlen (vagy rég elfeledett) ragályokat szabadíthat rá az egész világra. Erről a Hétvégi Magazin következő számában olvashatnak részletesen.