Nem csoda, hogy a hús laboratóriumi előállítása kapta mindeddig a legnagyobb média- és szakmai figyelmet. Bár még mindig rettentően drága a mesterséges hús (az ízével kapcsolatban pedig erősen megosztottak a tesztelők), de már több cég is van a világpiacon, amely bízik abban, hogy idővel rentábilisan lehet majd húst termelni állatok nélkül is.
A mesterséges hús ma már nem számít újdonságnak, hiszen 2013-ban sütötték meg az első laboratóriumban „tenyésztett” húspogácsát a Maastrichti Egyetem kutatói egy londoni sajtótájékoztatón, majd az étel biztonságosságát és jó ízét demonstrálandó el is fogyasztották az ebből készített hamburgert. Az ugyancsak kóstoló Hanni Ruetzler ételkritikus a BBC szerint így nyilatkozott: „intenzív az íze, nem annyira lédús, mint az igazi hús, de a konzisztenciája tökéletes. Nekem húsnak tűnik, ha vakon kóstolnám, inkább hinném húsnak, mint a szójából készült húsmásolatokat.”
Volt azonban egy buktatója a négy évvel ezelőtt bemutatott terméknek. Kétévnyi kutatás után, 20 ezernyi vékony Petri-csészében növesztett izomsejtkultúra összegyúrásával hozták létre, és összességében 250 ezer euróba került (amelyet Sergey Brin, a Google alapítója fizetett). De ez természetesen csak a prototípus volt, mindenki arra számított, hogy az árak rohamosan esni fognak. Ez be is következett, de egyelőre nem eléggé. Tavaly egy amerikai cég, a Memphis Meats sejtkultúrából származó húsgolyót alkotott – darabját ezer dollárért. Ez alig néhány ezreléke a 2013-as költségeknek, ugyanakkor meg sem közelíti a természetes hús árát. Jól látható, hogy a tényleges kereskedelmi forgalmazás beindulásához még több nagyságrendnyi árcsökkenésre és a nagyüzemi termelés feltételeinek megteremtésére lenne szükség. Vannak tervek arra, hogy hatalmas, több köbméteres űrtartalmú bioreaktorokban termeljék a húst, de olyan cégek is akadnak, amelyek kisebb készülékeket terveznek, amelyeket aztán a közértekben vagy akár az otthonokba lehetne telepíteni.
Csakhogy a versenyképes mesterséges hús megjelenéséhez még az egyébként tetemes technikai akadályok leküzdése sem lenne elegendő. Bár a még csak elméletben létező piacon jelen lévő cégek természetesen arra számítanak, hogy négy-öt éven belül megjelenhetnek az első megfizethető mesterséges húspogácsák (bár ezek még akkor sem lesznek olcsók – az ígéretek szerint nagyjából 10 dollárt, 3000 forintot fognak kóstálni), nagyobb problémát jelent a termék közképe. Magyarul, hogy a vásárlók hajlandók lesznek-e megenni, és húsnak fogják-e tekinteni. De ez már nem a tudományon, hanem az marketingkampányok hatékonyságán múlik.
