A legtöbb európai ország légterében érzékelni lehetett a szennyeződést október elején. Franciaország fölött a ruténiumkoncentráció október 6-án érte el a maximumot, majd csökkenni kezdett, és egy héttel később szűnt meg teljesen (pontosabban: vált kimutathatatlanná). Megkérdeztük az Országos Atomenergia Hivatalt (OAH), hogy milyen gyakoriak az efféle incidensek, érzékelték-e a radioaktív szennyeződést Magyarország fölött is, és ha igen, hogyan kell értékelnünk mindezt.
– Európa több országára kiterjedő szennyezések ritkán fordulnak elő. Az egyre fejlettebb méréstechnika már olyan kis mennyiséget is képes kimutatni, amely több nagyságrenddel az egészségre kockázatot jelentő szint alatt van – válaszolta kérdésünkre Fichtinger Gyula, az OAH főigazgatója. – A hazai ellenőrző méréseket végző szervezetek szeptember végén még nem mértek Ru–106-ot a levegőben. Október első hetében azonban már hazánkban is kimutatható volt a Ru–106. A Nemzetközi Atomenergia-ügynökség október 13-án a tagállamok által megküldött mérési adatok és információk alapján összefoglaló jelentésben összegezte a mérési eredményeket. Ezek szerint a levegőben kimutatható Ru–106 izotóp mennyisége csökkenő tendenciát mutat és nem jelent egészségügyi kockázatot. Novemberben már egyáltalán nem tudták kimutatni a hazai mérőállomások a ruténiumot. A hazánkban mért szennyeződés több tízezerszerese okozhatott volna olyan kockázatot, amely az egészségre hatással lehetett volna.
A főigazgató a ruténium forrásáról kifejtette, hogy a meteorológiai számítások alapján valóban ki tudják következtetni a szakemberek, hogy az Urál hegység felől érkezett a szennyeződés.
