Az eredmények szerint már viszonylag ritka – akár több évtized alatt egyetlen – fegyveres konfliktus is képes jelentősen csökkenteni az állatok számát. És még akkor is jelentős negatív hatással van a háború az egyedszámokra, ha emberi szempontból nem nevezhető jelentősnek. A háborúk sokkal erősebben éreztetik a hatásukat, mint a többi vizsgált faktor – ilyenek voltak az aszályok gyakorisága, a védett területeken élő emberek száma és az országban jelen lévő korrupció mértéke.
Nem nehéz kitalálni, hogy a háború hogyan okozza az állatok vesztét. A vadhúst megeszik a katonák, az állam és a törvények uralmának megrendülésével eltűnnek az állatvédelmi szabályok, amelyek hellyel-közzel visszatartják a vadorzókat. A nemzetközi állatvédő szervezetek is elmenekülnek az országból, az állatok védtelenül maradnak. Sokkal könnyebb háború idején fegyverekhez és lőszerhez jutni, a menekültek milliói pedig a puszta életben maradás céljával leölnek, megesznek, eladnak mindent, ami kezük ügyébe kerül.
Reménykeltő azonban a tanulmány konklúziói között az, hogy bár a háború megtizedeli az élővilágot, ritkán irtja ki teljesen. A ritkává váló állatok vadászata ugyanis egyre több utánajárást igényel, amit háború idején nem engedhetnek meg maguknak a katonák. A háború végeztével pedig a gyors állatvédelmi beavatkozás gyakran visszahozza a sírból a fajokat. Egy korábbi kongói polgárháború lezárultával – pontosabban ideiglenes szüneteltetésével – a nyolcvanas években a nemzetközi szervezeteknek sikerült nyolc év alatt megduplázniuk a Garamba Nemzeti Park elefánt- és szélesszájúorrszarvú-állományát. Sajnos utóbbiak számára ez csak elodázta a véget.
A mozambiki Gorongosa Nemzeti Parkban a tizenöt évnyi polgárháború kiirtotta az állatok kilencven százalékát. Az elefántok kétszázan maradtak a kétezerből, gnúból és zebrából pedig mindössze ötven élte túl a harcokat, holott korábban több ezer volt belőlük. A nagy növényevők eltűnésével a korábban nyílt szavanna növényzete elkezdett beerdősülni, és a ragadozók is eltűntek a területről. Ez a körülmény később, a békekötés után lehetőséget biztosított a növényevők gyors regenerációjára. A Gorongosa Nemzeti Park ma már Afrika legnagyobb faunaregenerációs sikersztorijaként reklámozza magát. A park körül élő több száz ember segítségével – akik így munkához jutottak – leszorították a vadorzást, és jelenleg ötszáz elefánt, nyolcvan oroszlán és több tízezer antilop él ott.
