Vége a pálmaolaj aranykorának?

Mezőgazdasági apartheiddel és rasszizmussal vádolják az Európai Uniót a pálmaolajtermelők.

Hogyan válhatott a pálmaolaj a környezetvédelem leggyűlöltebb közellenségévé úgy, hogy a bioüzemanyagok koncepciója még néhány éve is ígéretesnek tűnt? Milyen szépen is hangzik, hogy a fosszilis tüzelőanyagokat lecseréljük növényi olajokra, amelyek termelése közben a növények szén-dioxidot kötnek meg, így ellentételezik az elégetésük során keletkező üvegházhatású gázt. A gond ott kezdődik, hogy a pálmaolajat termelő pálma, az Elaeis guineensis csak a trópusokon nő, méghozzá olyan országokban, amelyekben a világátlaghoz képest sokkal nagyobb területeket borít erdő, illetve mocsár. Mindkét életközösség rengeteg szenet raktároz magában, amelyek így nem növelik az atmoszféra szén-dioxid-tartalmát. A pálmaültetvények a folyamatosan növekvő kereslet által fűtve folyamatosan terjednek, és termőterület híján e helyigényt erdőirtással és a mocsarak lecsapolásával (no és a természeti népek kitelepítésével) biztosítják. A leendő termőföldek megtisztítása égetéssel kezdődik. Hatalmas erdőterületek válnak a lángok martalékává, miközben az élő faanyagukban és a talajban megkötött szén oxidálódik, és a szén-dioxid a levegőbe jut. Összességében tehát a pálmaolaj-termelés rettentően sok szén-dioxidot termel.

A becslések szerint amikor pálmaültetvénnyé alakítják az esőerdőt, a biodiverzitás 85 százalékkal csökken, tehát az ott élő fajok nagy része kihal a területről. Indonéziában az emlősfajok harmada veszélyeztetett. A pálmaültetvényeket a biodiverzitást romboló hatásuk miatt zöld sivatagoknak is szokás nevezni. A helyi kormányzatokat ugyanakkor megrészegíti a pálmaolaj pillanatnyi ára, így a környezetvédelmi szempontokat csak a látszat kedvéért veszik figyelembe. Az olajpálma hektáronként sokkal több olajat termel, mint bármely más olajáért termesztett növény, és akár 30 évig is élhet.

2013-ban a világ 55 millió tonna pálmaolajat használt fel, majdnem négyszer annyit, mint húsz évvel ezelőtt, olvasható az Ensia.com-on. Ennek oka, hogy a pálmaolaj – ökológiai ártalmai ellenére – a legkülönfélébb iparágakban alkalmazható alapanyag. Ehhez csak hozzájárul, hogy az olajpálma igénytelen, rendkívül produktív növény, és nincs valós alternatívája. Így a termesztése a tulajdonosok számára betonbiztos jövedelmet nyújt. Ma a pálmaolaj a világ legtöbbet használt növényi olaja, Indonéziában pedig a pálmaültetvények az 1985-ös 6500 négyzetkilométeres területről 2005-re 56 ezer négyzetkilométerre híztak. Az indonéz kormányt láthatóan ez egyáltalán nem zavarja, mivel 2025-re már 260 ezer négyzetkilométernyi pálmaültetvényt remélnek. Ezzel Indonézia a világ leggyorsabb esőerdőirtást megvalósító országává lépett elő – a Nature Climate Change folyóirat szerint 2012-ben kétszer annyi őserdőt irtott ki, mint Brazília.

A pálmaolaj népszerűségét a neki tulajdonított egészségügyi előnyök is gerjesztették. Hogy elkerüljék a transz-zsírsavakat, a világ élelmiszeripara egyre inkább a trópusokon termesztett növényi olajok felé fordul. Az Egyesült Államokban 2010 óta meghatszorozódott a pálmaolaj élelmiszer-ipari felhasználása. Számba venni sem egyszerű, hogy mennyi élelmiszer tartalmaz pálmaolajat. A pálmaolaj szerte a világon népszerű, Kínában az egyre erősödő középosztály körében vált divatossá a pálmaolaj használata a sütéshez, de a terméket azzal is reklámozzák, hogy genetikai módosítástól mentes, hiszen a pálma természeténél fogva is hozza a tőle elvárt termésátlagot.

A pálmaolaj legjövedelmezőbb felhasználási területe mégis az üzemanyaggyártás. Ez tüzeli leginkább az ültetvények terjedését, a kiirtott esőerdők mellett sokszor a hagyományosan termelt táplálkozási célú növények helyére telepítik. Emiatt világszerte csökken a mezőgazdasági élelmiszer-termelés számára rendelkezésre álló földterület, ezzel pedig a megtermelt élelmiszer mennyisége is. Sokan a néhány évvel ezelőtti globális élelmiszerár-emelkedés fő okaként is a bioüzemanyag-termelésre való átállást nevezték meg. Így több érv is az Európai Unió mostani döntése mellett szól. Kérdés, hogy a pálmaolajat hosszú távon csak a biodízelekből tiltják ki, vagy a mostani tervezet egy hosszabb folyamat kezdő lépése, és a következő évtizedben az élelmiszerekből is eltűnik majd ez az összetevő.