A számítógép, amely hatékonyabb a patológusoknál

Nemigen értjük, milyen folyamatok mennek végbe a mesterséges intelligencia „agyában”, de tény, hogy jól ítél.

– Ez azt jelenti, hogy az emberek képességei nem érik el a számítógépéit?
– Az emberi pontosság számos tényezőből tevődik össze. Az épp a képeket néző patológus lehet fáradt, nem minden esetben tekinthető objektívnak, és a különböző szakemberek sem értenek egyet minden esetben. Ezzel szemben a mesterséges intelligencia hatékonysága nem függ a fáradtságtól, és sok adaton nagyon megbízhatóan felismerik az elváltozásokat. Azt természetesen még nem jelenteném ki, hogy ezentúl nem lesz szükség patológusra. Az viszont biztos, hogy öt-tíz éven belül őrületesen nagy szerepet kap majd a mesterséges intelligencia a képalkotás elemzésében – mint a szakemberek munkájának támogatója.

– Az élet minden területén lejátszódik ugyanez a folyamat: a gépek (robotok, mesterséges intelligencián alapuló algoritmusok) egyre ügyesebbek, és egyre több olyan tevékenységet képesek jobban ellátni, amihez eddig szükség volt emberre. Az adott terület szakemberei ennek természetesen nem örülnek, félnek, hogy a számítógép elveszi a munkájukat. Érezhető hasonló az orvosok és a patológusok között is?
– Magyarországon inkább az a jellemző, hogy az orvosok és a patológusok őrült mód túlterheltek. A mesterséges intelligencia térhódítása az orvoslásban még nem olyan sürgető, hogy jelenleg bárki is féltené a munkáját miatta. Ilyen értelemben nincsenek még abban a helyzetben, mint az a munkás, aki egyik nap a gépsoron dolgozik, de a következő héten egy robot kiváltja az egész brigád munkáját. A félelem inkább a páciensekben és a szélesebb közvéleményben van, hiszen nem igazán értjük, hogy a mesterséges intelligencia pontosan mi alapján dönt, és milyen folyamatok mennek végbe az „agyában”, amelyek eredményeképpen kiadja a rendszerint jó megoldást. A gépi tanulás lényege, hogy rengeteg ismert hátterű mintát betáplálunk az algoritmusba, amely ezek alapján „megtanulja”, hogy milyen jellegzetességekre kell figyelnie ahhoz, hogy felismerje a betegséget. Tehát mi nem mondjuk meg neki, hogy pontosan mire figyeljen, erre ő jön rá magától. Ez az önállóság adja a rejtélyességét, és emiatt félnek tőle egyesek. De szakmai félelmet én eddig nem tapasztaltam, ami természetesen nem jelenti azt, hogy ez a jövőben sem lesz jellemző. Azt gondolom, hogy az orvosok jelenleg bárminek örülnének, ami segíti a munkájukat, csökkenti a túlterheltségüket, és kiválthatja a rutinjellegű feladataikat.

– Van-e Magyarországon olyan intézmény, ahol a klinikai gyakorlatban használnak ilyen automatizált rendszereket a diagnosztikai felvételek elemzésére?
– Olyan van, ahol a sejtszintű analízist (például vérkenetek elemzését, diagnózisát) segítik intelligens módszerekkel. De ez sokkal könnyebb feladat a gép számára is, mint a szövetminták értékelése. Utóbbi még gyermekcipőben jár, és bevezetése nagyon komoly engedélyeztetést kívánna.

– A mesterséges intelligencia manapság divatos hívószó. De alapvetően különböznek ezek az algoritmusok a klasszikus programoktól?
– Igen, szerintem különböznek. Csak néhány éve érett meg a technika arra, hogy ezek a programok emberi ésszel felfoghatatlan mennyiségű adatot tudjanak egy időben kezelni. Nem kell azonban ezektől az eredményektől tartani. Biztos vagyok benne, hogy idővel megvalósul, hogy a képalkotó eljárásokkal felvett képeket teljes egészében a számítógép fogja kiértékelni. Olyan gyors a terület fejlődése, hogy még az én elvárásaim is napról napra módosulnak. Egy hónappal ezelőtt azt mondtam volna, hogy a mesterséges intelligencia még nagyon sokáig csak segítő szerepet lát majd el az ember mellett. De néhány hete a Google bejelentette, hogy az egyik algoritmusuk szó szerint a semmiből tanult meg olyan szinten sakkozni négy óra alatt, hogy utána megverte azt a klasszikus sakkprogramot is, amelyik könnyen legyőzi az összes emberi nagymestert. Pedig még csak meg sem mondták ennek a mesterséges intelligenciának, hogy mik a sakk szabályai. Ilyen körülmények között már nem vagyok olyan biztos benne, hogy a gép néhány éven belül nem fogja átvenni az ember helyét - legalábbis az orvoslás egyes területein.