A pókok evolúciójának egyik hiányzó láncszemét fedezték fel a kutatók egy nagyjából 100 millió éves mianmari borostyánkőben.
Modern rokonaival ellentétben az ősi teremtménynek hosszú farka volt, amely a kutatók szerint a környezete érzékelésére szolgálhatott. Az állat a pókokat, skorpiókat, kullancsféléket és atkákat magába foglaló pókszabásúak (Arachnida) osztályába tartozott – írta a BBC News.
A Nature Ecology & Evolution című folyóiratban publikált tanulmány szerint a kutatók a Chimerarachne yingi nevet adták az ősi pókszabásúnak a görög mitológiából ismert hibrid teremtmény, a kiméra után. A szakemberek összesen négy példányt fedeztek fel kréta kori borostyánkövekbe ragadva. Mindegyik állat nagyjából 2,5 milliméter hosszú, és a farkuk 3 milliméter ezenfelül.
A Kansasi Egyetem kutatója, Paul Selden elmondra, hogy a Chimerarachne yingi képes volt pókselymet termelni a fonószemölcsei révén, ám valószínűleg nem szőtt hálót a bogarak csapdába ejtése céljából. A tudósok szerint azonban az apró élőlény a pókokhoz hasonlóan húsevő lehetett, és rovarokkal táplálkozhatott.
Nem sok mindent tudni az apró élőlény mindennapjairól, de mivel folyékony gyanta okozta a vesztét, a kutatók arra következtettek, hogy a fák törzsén, azok közelében, a fakéreg alatt, vagy a fákon lévő mohákban élhetett.
Selden és kollégái korábban már beszámoltak egy ugyancsak farokkal rendelkező pókszabásúról, amelynek azonban nem voltak fonószemölcsei. A nagyjából 380 millió évvel ezelőtti devon időszakból és a 290 millió évvel ezelőtti perm időszakból származó régebbi fosszíliák képezték az alapját a pókszabásúak egy újonnan azonosított kihalt rendjének, a modern pókokhoz vezető Uraraneidáknak. A Chimerarachne yingi különlegességét az adja, hogy valahol a fonószemölccsel még nem rendelkező ősi pókszabásúak és a faroktól már megvált modern pókok között helyezkedik el.
Selden úgy véli, távol eső élőhelyéből és apró termetéből kifolyólag lehetséges, hogy az ősi teremtmény farokkal rendelkező leszármazottai még ma is élnek Mianmarban.
A borostyánkövekben szinte tökéletes állapotban megőrzött apró állatok és növények lenyűgözőek, bepillantást nyújtanak a múltba. Tavaly a valaha talált legrégebbi ép gombamaradványokat, az eddigi legteljesebb madárfióka-fosszíliát és egy Drakuláról elnevezett, mára kihalt kullancsfajt fedeztek fel a kutatók 99 millió éves mianmari borostyánkövekbe, továbbá még egy 100 millió évvel ezelőtti udvarlási jelenetre is bukkantak: három kis szitakötőhímre épp a kiszemelt nőstény kegyeiért való küzdelem közepette cseppent rá a gyanta.
