A vegyszeres kezelés szintén kudarcba fulladt, egyrészt, mert kevés vegyszer képes elpusztítani a fagyöngyöt, másrészt ebben az esetben is megfigyelhető a regenerálódás rendszerint legkésőbb két éven belül a vegyszerezés időpontjától. A vegyszeres védekezés további nehézségekbe ütközhet, nemcsak a gyakorlati kivitelezése nehézkes, hanem a vegyszer károsíthatja magát a gazdafát is.
Mivel a fagyöngy közvetlenül a fa szállítórendszeréből szívja el a nedvességet (a benne oldott szervetlen anyagokkal együtt), ezért a gazdafa életereje fokozatosan csökken, ami lomb- vagy/és ágszáradással jár. Ez utóbbit a saját kísérletek is egyértelműen alátámasztották. A fertőzéssel egy időben olyan gyengültségi állapot is jelentkezik, ami egyenes utat nyit különböző kórokozók és kártevők megtelepedésének is. Mivel a száraz (váz)ágak könnyen letörnek, a városi parkokban különösen veszélyes a fagyöngy megjelenése.
A szakértő szerint ha a fagyöngybokrok össztérfogata eléri vagy meghaladja a gazdafa lombkorona-össztérfogatának háromnegyedét, akkor gyakorlatilag az már menthetetlennek tekinthető. Érdekes egyébként, hogy kétféleképpen jelenik meg a fagyöngy a fákon: vannak olyan gazdafajok, amelyeknek teljes lombkoronáját elborítják a kisebb-nagyobb méretű fagyöngybokrok, más esetben viszont kevesebb bokor jelenik meg a koronában, azonban e példányok nagyobbra nőnek, szabályos, erőteljes gömbformát fejlesztenek. Baltazár Tivadar úgy véli, valamiért mégis az első változat az, ami hamarabb elpusztítja a fát.
