Egész Európában terjed a fagyöngy, a globális felmelegedés sajnos kettős hatással jár együtt: egyrészt számos fafajtát legyengít (elsősorban városi zöldövezetekben és parkokban), másrészt ezzel párhuzamosan a melegkedvelő fagyöngy egyre jobban érzi magát, egyre erőteljesebb lesz – mondta a Magyar Nemzetnek Baltazár Tivadar, aki Brnóban, a Mendel Egyetemen kutatta a fagyöngy elterjedését és károkozását a régióban.
A szakember a helyzetet súlyosnak ítéli: Csehországban, Szlovákiában, Romániában és Magyarországon egyaránt terjed a fagyöngy; egyelőre semmilyen módszerrel nem lehet elejét venni a fertőzött területek növekedésének, sőt, nemrég az Alpokban aggasztó jelenséget észleltek a szakemberek: a fagyöngy elterjedési területe az utolsó évszázadban kétszáz méter magasabbra kúszott fel, mint korábban. A magyarországi fertőzött területek aránya közel 3000 hektárra tehető, ami az utóbbi tíz évben csaknem háromszorosára emelkedett.
Baltazár Tivadar elmondta, a fagyöngy egyaránt pusztít a tűlevelű és a lombhullató erdőkben is, de mára nemcsak beköltözött a városainkba, hanem egyenesen jobban érzi magát itt, mint eredeti, természetes közegében. A fagyöngy meleg és fényigényes, a városban értelemszerűen mindkettőből több van, ráadásul egy zárt lombkoronájú, sűrű erdőben a fák leárnyékolják egymást, ami gátolja az elterjedését.
A városi parkokban nem ez a helyzet, ezenkívül a városi szennyezések miatt az itt élő fák eleve gyengébb állapotban vannak, ami szintén növeli a kitettségüket a fertőzésnek – jelentette ki a botanikai szakember. Egyébként a juharfélék, hársfélék, az akác, a fekete dió vagy a tűlevelű fenyők közül pedig éppen a jegenye- és a lucfenyő azok a fajok, amelyek a legérzékenyebbek.
Miután a fagyöngy megtelepszik egy fán, hausztóriuma (ami gyakorlatilag a növény gyökere) egészen a (váz)ágak belsejébe hatol, és innentől kezdve szinte elpusztíthatatlanná válik: Baltazár Tivadar saját kísérleteiben próbált eredményes módszert kidolgozni a fagyöngy eltávolítására, de sajnos nem sok sikerrel: a fagyöngybokrok mechanikai eltávolítása nem akadályozza meg annak további elterjedését, mivel a fagyöngy a hausztóriumból több év elteltével is képes regenerálódni még akkor is, ha a gazdafa ágával lett eltávolítva.
A vegyszeres kezelés szintén kudarcba fulladt, egyrészt, mert kevés vegyszer képes elpusztítani a fagyöngyöt, másrészt ebben az esetben is megfigyelhető a regenerálódás rendszerint legkésőbb két éven belül a vegyszerezés időpontjától. A vegyszeres védekezés további nehézségekbe ütközhet, nemcsak a gyakorlati kivitelezése nehézkes, hanem a vegyszer károsíthatja magát a gazdafát is.
Mivel a fagyöngy közvetlenül a fa szállítórendszeréből szívja el a nedvességet (a benne oldott szervetlen anyagokkal együtt), ezért a gazdafa életereje fokozatosan csökken, ami lomb- vagy/és ágszáradással jár. Ez utóbbit a saját kísérletek is egyértelműen alátámasztották. A fertőzéssel egy időben olyan gyengültségi állapot is jelentkezik, ami egyenes utat nyit különböző kórokozók és kártevők megtelepedésének is. Mivel a száraz (váz)ágak könnyen letörnek, a városi parkokban különösen veszélyes a fagyöngy megjelenése.
A szakértő szerint ha a fagyöngybokrok össztérfogata eléri vagy meghaladja a gazdafa lombkorona-össztérfogatának háromnegyedét, akkor gyakorlatilag az már menthetetlennek tekinthető. Érdekes egyébként, hogy kétféleképpen jelenik meg a fagyöngy a fákon: vannak olyan gazdafajok, amelyeknek teljes lombkoronáját elborítják a kisebb-nagyobb méretű fagyöngybokrok, más esetben viszont kevesebb bokor jelenik meg a koronában, azonban e példányok nagyobbra nőnek, szabályos, erőteljes gömbformát fejlesztenek. Baltazár Tivadar úgy véli, valamiért mégis az első változat az, ami hamarabb elpusztítja a fát.
