Május 7-én Eisenhower reimsi főhadiszállásán egy szovjet katonai delegáció jelenlétében Alfred Jodl vezérezredes és társai aláírták a feltétel nélküli kapitulációról szóló okmányt. Az eseményen Eisenhower és brit helyettese nem volt jelen.
A győzelem napját a Szovjetunióban május 9-én ünneplik, mivel Sztálin elfogadhatatlannak tartotta, hogy a legmagasabb rangú szovjet tisztek nem voltak jelen a május 7-i kapitulációnál. Ezért rendelte el, hogy Berlinben, Zsukov marsall jelenlétében, a Hitlerhez legközelebb álló német katonai vezetők újra aláírják a feltétel nélküli megadásról szóló okmányt. Bár az aktusra május 9-én, néhány perccel éjfél után került sor, a kapituláció már május 8-án, közép-európai idő szerint éjfélkor hatályba lépett.
Az európai világháború utolsó jelentős eseménye Berlin elfoglalása volt. A német fővárost végül a szovjet hadsereg vette be, noha erre a nyugati szövetségeseknek talán korábban már lett volna lehetőségük. Sztálin azonban úgy gondolta, hogy Berlin elfoglalása nem csak szimbolikus jelentőséggel bír, így fő erőit ennek a tervnek a végrehajtására összpontosította. A vitatott hátterű fotó, amin egy szovjet katona tűzi ki a szovjet zászlót a Reichstagra, bejárta a világot (lásd keretes írásunkat).
Nem minden harci cselekmény szűnt meg azonnal: a helgolandi német alakulatok csak május 11-én adták meg magukat. Prágában május 5-én a cseh ellenállási mozgalom fölkelést robbantott ki, az amerikaiak már Pilsennél voltak, míg a szovjet csapatok még messze jártak. Eisenhower nem kockáztatta amerikai katonák életét politikai célokért, és nem engedte, hogy Patton meginduljon. Egyébként Hitler utódja, Karl Dönitz részleges kapitulációra törekedett nyugaton, miközben folytatta a háborút keleten. Eisenhower ugyanakkor elutasította Dönitz ajánlatát.
Ekkorra a Vörös Hadsereg már megszállta gyakorlatilag egész Kelet-Közép-Európát (így Magyarországot is), és hatalmas túlerővel támadhatott a legyengült német hadseregre. Túl voltunk a februári jaltai konferencián, ahol gyakorlatilag csak a szovjet akarat érvényesült. Bár Churchill tiltakozott, Roosevelt feladta a londoni emigráns lengyel kormány támogatását, így a Sztálin mellett megalakuló, zömében kommunista politikusokból álló kabinet szerezte meg a hatalmat. A szovjet vezetőnek sikerült elismertetnie Mongólia függetlenségét is, emellett viszont gyakorlatilag csak ígéretekkel szolgált, például Japán megtámadásáról vagy hogy támogatja majd a „felszabadított” államok demokratikus önrendelkezését – utóbbiról tudjuk, hogy egyáltalán nem valósult meg.
