A planéták gazdája, a Kepler-37 jelű csillag a Kepler űrteleszkóp „vadászterületén”, a Lant csillagképben helyezkedik el, Földünktől mért távolsága körülbelül 210 fényév. A rendszer Kepler-37b jelzéssel ellátott, a csillagához legközelebb keringő bolygója alig nagyobb a Holdnál, de kisebb, mint a Merkúr, így jelenleg – ha élhetünk némi képzavarral – toronymagas éllovasa a „legkisebb exobolygó” versenynek.
A Kepler-37 a Naphoz hasonló csillag, bár valamivel kisebb és hűvösebb is annál. Rendszerében három bolygót sikerült detektálni, mindegyik közelebb kering hozzá, mint a Merkúr a Naphoz, ami azt jelenti, hogy nagyon forró, halott világok lehetnek. A Kepler-37b 13 nap alatt kerüli meg a csillagot, míg a c és d jelű planéták 21 és 40 nap alatt. Az előbbi valamivel kisebb, mint a Vénusz, míg az utóbbi átmérője a Földének mintegy a kétszerese. A kicsiny Kepler-37b valószínűleg nem csak méretében hasonlít a Merkúrhoz: a kutatók úgy vélik, hogy esetében egy légkör nélküli, mintegy 500 Celsius-fok hőmérsékletű kőzetbolygóról van szó.
A kisméretű bolygók felfedezését a Kepler ultrapontos fotometriai adatsorai tették lehetővé, de kellett hozzá az is, hogy a csillaga kellően fényes és „csendes” legyen. A bolygó méretének meghatározásához ugyanis a gazdacsillag átmérőjének ismerete is szükséges. Ha a csillag nagyon aktív, akkor az általa produkált jelenségek okozta fényességváltozások elnyomják azokat a kicsiny ingadozásokat, amelyek alapján a méretére lehet következtetni. A módszer lényege, hogy a belsejében terjedő akusztikus hullámok oszcillációra késztetik a csillagot, ami kis amplitúdójú gyors fényváltozások formájában detektálható. Az eljárás némileg hasonlít ahhoz, ahogyan a geofizikusok a Föld belső felépítését tanulmányozzák hanghullámok segítségével, ezért a csillagászatnak ezt a területét asztroszeizmológiának hívják. A kihívást a Kepler-37 esetében tehát az jelentette, hogy a bolygók tranzitja által okozott kicsiny periodikus elhalványodás mellett még az oszcilláció hasonlóan kicsi jelét is detektálni kellett. Jack Lissauer (NASA Ames Research Center) szerint ezt még a Kepler is csak az általa észlelt legfényesebb csillagok esetében tudja megtenni. A Kepler-37 az asztroszeizmológiában is mérföldkőnek számít, mivel az ilyen vizsgálatoknak a mérési nehézségek miatt eddig a Napnál nagyobb csillagok voltak az alanyai, a Kepler kivételes pontosságának köszönhetően azonban a csillagunknál 25 százalékkal kisebb égitest átmérőjét 3 százalék pontossággal sikerült meghatározni, ami lehetővé tette, hogy a bolygói méretét is hasonlóan kivételes pontossággal lehessen megadni.
