A W49B jelű szupernóva-maradvány Földünktől mért távolsága mintegy 26 ezer fényév, a robbanás pedig, melynek eredményeként létrejött, planétánkról nézve körülbelül ezer évvel ezelőtt következett be. A kutatást vezető Laura Lopez (Massachusetts Institute of Technology, MIT) szerint a W49B a maga nemében az első a Tejútrendszerben, szülőcsillaga ugyanis nem a „megszokott” módon fejezte be életét. A nagy tömegű csillagok esetében a nukleáris üzemanyag elfogyásakor a mag összeroskad, olyan folyamatok láncolatát indítva el, melyek gyakorlatilag azonnal szupernóva-robbanásban kulminálnak. A legtöbb esetben az explózió szimmetrikus, azaz a csillag által ledobott anyag irány szerinti eloszlása többé-kevésbé egyenletes. A W49B esetében azonban a robbanást elszenvedő (forgó) csillag pólusainak irányában az anyag sokkal nagyobb sebességgel távozott, mint az egyenlítője mentén. Így lefolyását, illetve a maradvány alakját leginkább a forgástengely mentén kilőtt jetek szabták meg.
A kataklizma törmeléke most a röntgensugárzási tartományban, de más hullámhosszakon is fényesen ragyog, ékes bizonyítékát szolgáltatva a robbanás különleges voltának. A különböző elemek mennyiségének és maradványbeli eloszlásának meghatározása lehetővé tette, hogy azt összehasonlítsák a csillagrobbanások modelljeinek jóslataival. Vasat például csak a maradvány felében találtak, más elemek – például a kén és a szilícium – viszont minden részében jelen vannak, ami aszimmetrikus robbanásra utal. Enrico Ramirez-Ruiz (University of California at Santa Cruz) szerint ezt az is alátámasztja, hogy a W49B több hullámhossztartományban végzett megfigyelés alapján is más maradványoknál sokkal elnyúltabb és elliptikusabb.
A kutatócsoport azt is vizsgálta, hogy milyen típusú kompakt objektum keletkezhetett a szupernóva-robbanás után. A legtöbb esetben a nagy tömegű csillagok explóziója egy gyorsan forgó neutroncsillagot eredményez, melyet gyakran a röntgen- vagy rádiópulzusai alapján lehet detektálni, de az is előfordul, hogy a röntgenemisszióban nincsenek pulzusok. A W49B maradványban az adatok leggondosabb elemzése sem mutatott ki neutroncsillagra utaló jeleket, ezért a kutatók arra a következtetésre jutottak, hogy a felrobbant csillag helyén egy fekete lyuk maradt vissza. Ha valóban ez a helyzet, akkor Daniel Castro (MIT) szerint a W49B különleges lehetőséget nyújthat egy fiatal fekete lyuk keletkezési körülményeinek tanulmányozására.
