Április 12-e az űhajózás világnapja. 1961-ben ezen a napon egy orosz asztronauta Jurij Alekszejevics Gagarin elsőként hódította meg a világűrt. Az űrrepülés hatalmas szenzáció volt, a hadnagyként startoló, és még az űrutazása (108 perc) alatt őrnaggyá előléptetett orosz pilóta még jobban erősítette a hidegháborús helyzetben a szovjetek pozícióját.
Az emberiséget régóta hajtotta kíváncsisága a világűr felé. Annak meghódítása, illetve az arra való törekvés az ötvenes évek második felére a hidegháború egyik eszköze lett mindkét oldal számára, hiszen nyilvánvalóvá vált, hogy haditechnikai, és gazdasági szempontok szerint is egy új perspektíva nyílt meg az emberiség számára.
1957 októberében a szovjet űrtechnológia Föld körüli pályára juttatta az első műholdat, (az első rakétát, a V2-t a náci Németország lőtte az űrbe) majd jött Gagarin, akinek hőstette után majdnem egy évtizeddel az első Holdra szállás, aminek évében Amerika elindított az Apollo programot, amelynek nem titkolt célja a Holdra szállás mellett a hidegháborús hátrány ledolgozása is volt. Jurij Gagarint viszont a nemzetközi közvélemény is elismerte. Halála után az Apollo Holdra szálló legénysége úgy tisztelgett az első űrhajós előtt, hogy annak egyik kitüntetését magukkal vitték a Hold felszínére.
A hatvanas évek elején startolt Apollo űrprogram 1969. július 20-án írta be magát végleg az emberiség történelmébe, amikor a John F. Kennedy által kezdeményezett 20 milliárd dollárt felemésztő projekt egy holdkomp segítségével embereket juttatott a Hold felszínére. A következő három évben Neil Armstrongot és csapatát további kilenc űrhajós követte. Armstrong és társai nemzeti hősökké váltak – és bár Armstrong 2012 augusztusában elhunyt –, népszerűségük a mai napig töretlen annak ellenére, hogy számtalan összesküvés-elmélet látott napvilágot.
Az USA-val párhuzamosan a Szovjetunió is megkezdte saját holdprogramjának fejlesztését, amelyet az Apollo-program sikere után félbeszakítottak, s inkább az űrállomások fejlesztésére koncentráltak. A program titokban zajlott, sikertelensége miatt a szovjet vezetés sohasem ismerte be, hogy megpróbált volna embert küldeni a Holdra.
A Szaljut sorozat, aminek első darabját 1971-ben állították Föld körüli pályára a szovjet szakemberek, mindössze pár hónapig üzemelt. Az 1986-ban üzembe helyezett MIR űrállomás viszont már a hidegháború végét jelentette, itt már orosz és amerikai asztronauták is dolgoztak a fedélzeten, ami a a két nagyhatalom közötti feszültség oldódásának erőteljes jele volt.
A drága hordozórakéták, és más gazdasági, technológiai okok miatt felmerült az igény egy olyan űrjáró eszköz fejlesztésére, amit nem hordozórakéták juttatnak az űrbe, és ami többszöri űrutazásra is alkalmas lehet. Így született meg a Space Shuttle, azaz az űrrepülőgép. A szovjetek a 80-as évek végére maguk is készültek hasonló űrrepülőgéppel, viszont – ahogyan a Holdra szállás esetében is – anyagi okok miatt nem valósulhatott meg.
A hazai nagyközönség a Challenger űrrepülőgép 1986 januári katasztrófája kapcsán ismerhette meg az űrrepülőgép fogalmát. 2004. június 21-én a SpaceShipOne volt az első privát emberszállító űrhajó. Az űrrepülőgép-korszak végét 201-es év jelentette amikor a NASA leállította az űrrepülőgépekkel való szállítást, és nyugdíjazta az Endeavour, Discovery és Atlantis űrsiklókat
Az első magyar asztronauta Farkas Bertalan volt, aki az Interkozmosz program részeként hét napot töltött el a Szojuz–6 űrállomás fedélzetén. A visszatérő űrhajós népszerűségére mi sem nagyobb bizonyíték, hogy küldetése után több mint harminc évvel is nagy népszerűségnek örvend az a kiállítás, amit az űrrepülés alatt használt személyes tárgyait mutatja be.
Ő használta először a Pillét, ami a KFKI Atomenergiakutató Intézet által kifejlesztett sugárdózist mérő műszer volt. Ugyanezen műszerrel végzett kísérleteket 2004-es űrutazása során Charles Simonyi, azaz Simonyi Károly is, aki a világon az ötödik és hetedik űrturistaként juthatott fel az ISS nemzetközi űrállomásra, és köszöntötte anyanyelvén honfitársait.
Bár még messze vagyunk attól hogy az űrutazás a mindennapok része legyen, és egy-egy űrutazás már nem akkora hír, mint évtizedekkel korábban, de az űrtechnológia egyes elemei észrevétlenül és épültek be, és váltak életünk részévé.
Gondoljunk csak bele, a tépőzár az űrhajósok szkafanderéről került rá a táskánkra kabátunkra. A Föld körül keringő műholdak már nemcsak a külföldi tévécsatornák programjait juttatják el a nappalinkba, hanem közvetlen kapcsolatban állva a mobiltelefonunkkal navigálnak bennünket, az űrtechnológia nélkül pontatlanabbak lennének az időjárási és más mezőgazdasági adatok.
