A Szaljut sorozat, aminek első darabját 1971-ben állították Föld körüli pályára a szovjet szakemberek, mindössze pár hónapig üzemelt. Az 1986-ban üzembe helyezett MIR űrállomás viszont már a hidegháború végét jelentette, itt már orosz és amerikai asztronauták is dolgoztak a fedélzeten, ami a a két nagyhatalom közötti feszültség oldódásának erőteljes jele volt.
A drága hordozórakéták, és más gazdasági, technológiai okok miatt felmerült az igény egy olyan űrjáró eszköz fejlesztésére, amit nem hordozórakéták juttatnak az űrbe, és ami többszöri űrutazásra is alkalmas lehet. Így született meg a Space Shuttle, azaz az űrrepülőgép. A szovjetek a 80-as évek végére maguk is készültek hasonló űrrepülőgéppel, viszont – ahogyan a Holdra szállás esetében is – anyagi okok miatt nem valósulhatott meg.
A hazai nagyközönség a Challenger űrrepülőgép 1986 januári katasztrófája kapcsán ismerhette meg az űrrepülőgép fogalmát. 2004. június 21-én a SpaceShipOne volt az első privát emberszállító űrhajó. Az űrrepülőgép-korszak végét 201-es év jelentette amikor a NASA leállította az űrrepülőgépekkel való szállítást, és nyugdíjazta az Endeavour, Discovery és Atlantis űrsiklókat
Az első magyar asztronauta Farkas Bertalan volt, aki az Interkozmosz program részeként hét napot töltött el a Szojuz–6 űrállomás fedélzetén. A visszatérő űrhajós népszerűségére mi sem nagyobb bizonyíték, hogy küldetése után több mint harminc évvel is nagy népszerűségnek örvend az a kiállítás, amit az űrrepülés alatt használt személyes tárgyait mutatja be.
Ő használta először a Pillét, ami a KFKI Atomenergiakutató Intézet által kifejlesztett sugárdózist mérő műszer volt. Ugyanezen műszerrel végzett kísérleteket 2004-es űrutazása során Charles Simonyi, azaz Simonyi Károly is, aki a világon az ötödik és hetedik űrturistaként juthatott fel az ISS nemzetközi űrállomásra, és köszöntötte anyanyelvén honfitársait.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!