Az idei év reményteljes, nagyon fényesnek várt üstökösét, a C/2012 S1 (ISON)-t 2013. április 10-én figyelte meg a Hubble űrtávcső, a felvételek a széles látómezejű WFC3 műszerrel készültek. A HST megfigyelések idején az üstökös mintegy 4,15 CsE-re járt a Naptól és 4,24 CsE-re a Földtől, valahol a Mars és a Jupiter távolsága közt, és mintegy 75600 kilométeres óránkénti sebességgel (21 km/s) közeledett a Naphoz.
A Hubble-űrtávcső ISON-üstökös megfigyelési programját Jian-Yang Li, az Arizonai Egyetem mellett működő Bolygókutató Tudományos Intézet (PSI, Tucson, Arizona) kutatója vezeti, a nemzetközi kutatócsoportban pedig e sorok írója is részt vesz az MTA Csillagászati és Földtudományi Kutatóközpont Konkoly Thege Miklós Csillagászati Intézetéből.
Az ISON-üstökös kómája a HST képek alapján mintegy 5000 km átmérőjű (Ausztráliánál 1,2-szer nagyobb kiterjedésű), a porcsóva teljes terjedelmében nem is látszik teljes egészében, a felvételek több mint 90 ezer km hosszan mutatnak belőle egy részletet. Az előzetes vizsgálatok alapján az üstökös aktivitása legmarkánsabban egy legyező alakú porkiáramlásban mutatkozik meg, ami a Nap, illetve a földi megfigyelő felé irányul.
A HST megfigyelések előzetes eredménye szerint az ISON-üstökös szilárd magjának átmérője legfeljebb mintegy 4-5 kilométer körüli, ami nem egy nagyméretű üstökösmag. Az ISON-üstökös felfedezésekor még csak 6,3 CsE-re járt a Naptól, de a nagy naptávolság ellenére már aktív volt, ami nagyobb méretű üstökösmagot sejtetett. Már a NASA Swift űrteleszkójának megfigyelései is arra utaltak, hogy talán az ISON magja mégsem olyan nagy méretű, a HST mostani megfigyelései pedig alátámasztották ezt a meglepő eredményt. Az üstökös nagy gáz- és porkibocsátásához képest a magja valójában nagyon kicsi. Bár ismerünk kis méretű, a Nap közelében nagy aktivitású üstökösmagokat, az ISON nagy naptávolságban megfigyelt komoly aktivitása és kis méretű magja szokatlan párosítás. Ez is jól mutatja, hogy nem ismerjük még teljesen az üstökösök aktivitásának részleteit.
