A víz nyomára az amerikai űrkutatási hivatalnak (NASA) a Hold ásványait feltérképező műszere (Moon Mineralogy Mapper, M3) segítségével akadtak rá. A műszert az indiai Csandrajáan-1 űrszondára szerelték, hogy felvételeket készítsen a Hold egyenlítője közelében fekvő Bullialdus-kráterről.
A tudósokat azért érdekli a terület, mert a kráter középső csúcsa olyan kőzetből áll, amely a Hold kérgének és köpenyének mélyén alakult. „Ezt a kőzetet, amely általában mélyen a felszín alatt található, az a becsapódás hozta felszínre, amelynek következtében a kráter is létrejött. A környező kőzetekkel összehasonlítva a középső rész jelentős mennyiségű hidroxilt – egy oxigénatom egyszeres kovalens kötéssel kapcsolódik egy hidrogénatomhoz – tartalmaz, ez pedig azt bizonyítja, a kráter sziklái a holdfelszín alól származó vizet tartalmaznak” – olvasható Rachel Klima, a Johns Hopkins Egyetem Alkalmazott Fizikai Laboratóriumának geológusa, a Nature Geoscience című szaklapban megjelent tanulmány vezető szerzője közleményében.
Sokáig úgy vélték a tudósok, hogy a Hold kőzetei szárazak, és az Apollo-programban talált vízminták a Földről származó szennyezés jelei. 2009-ben az M3 az első indiai holdprogram idején 95 százalékban elkészítette a bolygó kőzettani térképét, és vízmolekulákat is felfedezett a poláris régióban. Úgy vélték, ez a napszél hatására alakulhatott ki, ám a Bullialdus-kráter a napszéltől viszonylag védett területnek számít.
„Most, hogy feltehetően a Hold belsejéből származó víz nyomait azonosítottuk, összehasonlíthatjuk ezt a Holdfelszín egyéb jellemzőivel. A belső, magmás víz segíthet megérteni, hogy változtak a Hold vulkanikus folyamatai, amikor a felszín elkezdett kihűlni” – tette hozzá Klima.
