Ősi galaxist világított meg egy gammakitörés

A csillag halála pont abban az időszakban történt, amikor az addig sötét világegyetemben megjelentek az első csillagok és kvazárok.

2013. június 6-án, tehát mindössze három nappal az emlékezetes kilonóva után villant fel a GRB 130606A jelű gammakitörés, melyet két földi óriástávcső is gyorsan elkapott. A Swift műhold riasztása után kevesebb, mint nyolc órával a 6,5 méteres MMT távcső, 13 óra múlva pedig a 8 méteres északi Gemini távcső is felvette a kitörés utófényének színképét. A gyors reakcióknak köszönhetően igen részletes adatokkal lettünk gazdagabbak.

A színképek alapján a gamma-kitörés vöröseltolódása z=5,91, vagyis 12,7 milliárd fényévet utazott a fénye, mire hozzánk elért. Ilyen távolságokból eddig csak kvazárok színképét lehetett kellő részletességgel rögzíteni, ez az első eset, hogy a korai Univerzumban található galaxisokról más fajta égitestek is hírt hozhatnak. A GRB 130606A egy hosszú gamma-kitörés volt, vagyis egy óriáscsillag pusztulása hozta létre. A csillag halála pont abban az időszakban történt, mikor az addig sötét Világegyetemben megjelentek az első csillagok és kvazárok, és fényük az Univerzumot kitöltő semleges hidrogént újra ionizálta. Bár az eredmények kissé bizonytalanok, a kitörés valamikor a reionizációs korszak legvégén történhetett, és a távoli galaxis környezetében a semleges hidrogén már csak a 0-11 százalék közötti részarányt érte el az ionizálthoz képest.

De nem csak a galaxisok közti űr anyagáról hozott információt a gamma-kitörés fénye, hanem magáról az egyébként láthatatlan szülő galaxisról is. Ahogy a sugárzás áthaladt a csillagközi anyagon, az abban található elemek is elnyelési sávokat hoztak létre a színképben. A kutatók azt találták, hogy a Naprendszer összetételéhez képest a távoli galaxisban mindössze egy tizede volt a lítiumnál nehezebb elemek aránya. A világegyetem keletkezésekor ugyanis csak a hidrogén, hélium, illetve nagyon kevés lítium jött létre, az összes többi elemet a csillagoknak kellett legyártani, vagyis ezek csak fokozatosan dúsultak fel. 12,7 milliárd évvel ezelőtt már talán létrejöhettek kőzetbolygók, az élet keletkezéséhez még nem voltak megfelelőek a körülmények.

„A csillag halálakor a Világegyetem még csak készülődött az élet megjelenésére. Még nem tartalmazott életet, de már gyártotta a hozzá szükséges kémiai elemeket” – mondta el Ryan Chornock, a Harvard-Smithsonian Center for Astrophysics munkatársa. A kutatók bíznak benne, hogy a következő generációs óriástávcsövek, mint a Giant Magellan Telescope elkészültével a még távolabbi gamma-kitörések színképét is részletesen meg tudják majd figyelni.

Forrás: CfA. Az eredményeket közlő szakcikk az Astrophysical Journal folyóiratban jelenik meg 2013. szeptember 1-én.