Kutatók legutóbb június végén a Science hasábjain megjelent három tanulmányban azt írták, hogy az 1977-ben a Jupiter és a Szaturnusz vizsgálatára útnak indított szerkezet számukra is ismeretlen tájakon, de még a Naprendszeren belül halad. Szokatlan átjáró ez, ahol a helioszférán belül a Nap által generált töltött részecskék eltűnnek, viszont nagy a kozmikus sugárzás.
E két tényező alapján a tudósok egy része már korábban arra jutott, hogy a Voyager-1 2012. augusztus 25-én végre valóban elérte a csillagközi teret. Júniusban a tudósok viszont azt írták, hogy ez még nem történt meg: az űrszondát körülvevő mágneses tér orientációja ugyanis nem változott, ami szerintük azt jelentette, hogy a Voyager-1 még mindig a Naprendszer „fennhatósága” alatt áll.
Mindez azonban a The Astrophysical Journal Letters lapjain megjelent friss tanulmány szerint téves megközelítés. Marc Swisdak, a Marylandi Egyetem fizikusa kifejtette, álláspontjuk szerint a mágneses tér nem annyira eltérő a Naprendszerben és a csillagközi térben, vagyis előfordulhat, hogy a Voyager-1 annak ellenére valóban elhagyta tavaly nyáron a Naprendszert, hogy a szakemberek nem észleltek jelentős változást a mágneses mező orientációjában.
Nem mindenki osztja azonban a Marylandi Egyetem kutatójának véleményét. Ed Stone, a Voyager-program vezető tudósa, a NASA bolygókutató központjának ma már visszavonult munkatársa érdekesnek nevezte a Swisdak által mondottakat, de rávilágított arra, hogy a különböző komputermodellek különböző forgatókönyvekkel szolgálnak a Voyager-1-től származó adatok magyarázatára.
„Tudjuk, milyen messze jár (a szonda), és tudjuk, mi veszi körül. A feladat mindezt beilleszteni a csillagközi tér és a helioszféra közötti kölcsönhatást vizsgáló bonyolult modellekbe” – magyarázta Ed Stone, aki más tudósokkal együtt azon a véleményen van, hogy a Voyager-1 a helioszféra és a csillagközi tér közötti „mágneses sztrádán” száguld. A szonda hozzávetőleg a Nap–Föld-távolság százhússzorosára jár a Földtől. Ikertestvére, a Voyager-2 egy másik irányban halad a Naprendszer határa felé.
A Voyager-1 várhatóan 2020-tól egyre nehezebben tudja majd biztosítani energiaellátását, 2025-re pedig teljesen kifogy az őt működtető radioaktív plutóniumból. Amennyiben mégis Swisdaknak és kollégáinak van igaza, a Voyager-1 körüli mágneses mező nem fog változni a szerkezet működéséből még hátralévő időben. „Ha mégis éles változás lesz észlelhető a mezőben, az azt jelenti majd, hogy tévedtünk” – mondta Marc Swisdak. Megjegyezte, szeretné, ha így lenne. Ez ugyanis új fejezetet nyitna a csillagászatban. „De adataink nem ezt sugallják” – tette hozzá.
