A JAXA tájékoztatása szerint a bomba és az ágyú keresztezésével kifejlesztett készülékkel a Hajabusza–2 (Sólyom–2) űrszondát látják majd el, amely jövőre indul a Földről, hogy mintákat gyűjtsön az 1999JU3 aszteroida altalajából, amelyekkel – ha minden jól megy – 2020-ban tér vissza bolygónkra.
A kültéri kísérletben a JAXA hajtóművel juttatott célba egy nagy fémlabdát, ugyanúgy, ahogyan öt év múlva az űrben fogja ezt megtenni a tervek szerint. Amikor a kívánt pályára áll az aszteroida körül, a Hajabusza–2 elsüti az „ágyút”, és fedezékbe vonul a kisbolygó másik oldalán. A felrobbanó eszköz egy fémlabdát juttat a kisbolygóra, amely krátert váj a talajba. Az űrszonda ezután a lyuk fölé helyezkedik, és mintát vesz az altalajból.
A JAXA tudósai úgy vélik, hogy a kisbolygó altalajának elemzése érdekesebb eredményeket adhat, mint a felszínéé, amelynek anyagait állandóan rongálja a kozmikus sugárzásnak való állandó kitettség.
A Hajabusza–2 elődjét 2003 májusában indították, és 2005 szeptemberében vett mintákat a Földtől 290 millió kilométerre található Itokava kisbolygóról. A technika akkor különbözött a mostanitól: a szonda egy tölcsér segítségével szívta fel egy golyónak becsapódásakor keletkezett port. Az űrszonda három ilyen golyóval volt felszerelve.
A szondával való kommunikáció nehézségei, a motorhibák, az akkumulátorok és más berendezések meghibásodása miatt a technikusoknak három évvel el kellett halasztaniuk a visszatérést, és az utazás is valóságos Odüsszeiává vált. A Hajabusza–1 végül 2010 júniusában tért vissza bolygónk légkörébe, és megsemmisülése előtt egy kapszulát sikerült a Földre juttatnia, amelyet az ausztráliai sivatagban találtak meg. Néhány hónappal később a program vezetői bejelentették, hogy 1500 részecskét találtak kapszulában – ez volt az első alkalom, hogy kisbolygóból vett minta került a Földre.
A JAXA tudósai szerint az égitestek anyagainak alaposabb megismerése révén jobban megmagyarázható a Föld létrejötte és az élet kialakulása.
