Rekordméretű műhold kilövésére készülnek

A hatalmas szerkezetet időjárás-előrejelzésre használnák.

A Földtől 250 mérföldes távolságban állomásozó globális csapadék mérő (GPM) központi obszervatórium abban van a tudósok segítségére, hogy még pontosabban megérthessék az esőt és havat adó rendszereket. Ez az új műhold a NASA és a japán űrügynökség, a JAXA közötti együttműködés eredménye, amely globális csapadékadataival segíti a meteorológusokat a veszélyes időjárási események pontosabb előrejelzésében, illetve a lokális előrejelzések javításában.

A GPM fellövése 2014 februárjában várható. Elődje az 1997-ben Japánból útnak indított TRMM (Tropical Rainfal Measuring Mission), melyről Dalia Kirshbaum a GPM Core Observatory kutatója így nyilatkozott: „A TRMM példátlan fontosságú csapadékadatokat szolgáltatott nekünk a trópusi és szubtrópusi területekről.”

„A GPM nagyobb és jobb elődjénél” – mondta Art Azarbarzin, a GPM projektmenedzsere. „Két radarral rendelkezik, s mikrohullámú érzékelője is jóval erősebb és kifinomultabb. Míg a TRMM csak a trópusi és szubtrópusi térséget vizsgálta, addig a GPM a hulló hó esetében is végez méréseket, s szeme már a sarkvidékekig ellát, a műholdak között elsőként. Az eső és hó nagyon jelentős édesvízforrás a magasabb szélességeken, a GPM pedig segít abban, hogy jobban feltárhassuk az édesvízforrásokat ezekben a régiókban” – fűzte hozzá Kirshbaum.

A TRMM és a GPM is hatalmas segítség azokon a területeken, ahol a felszíni mérőhálózat nincs kiépítve. Például az éhínség kialakulását előrejelző rendszer a TRMM adatait figyelembe véve számította ki Afrikában az éhínség, szárazság, vagy árvíz sújtotta térségeket. Ezen túlmenően Kirshbaum azt reméli, hogy az éghajlati modellek eredményeit is javítani tudják a mérésekkel: „Az adataink 1998-ig nyúlnak vissza, így napról napra, évszakról évszakra, vagy évről évre vizsgálni tudjuk, hogy hogyan változik a csapadék, milyen hatásai vannak az El Ninónak, s ezek a ciklikus események hogyan befolyásolják a csapadékviszonyokat az egyes régiókban.”

De a GPM nem csak tudományos célokra készül. A rengeteg adatnak köszönhetően az ötnapos előrejelzések pontosabbá válhatnak. Manapság három napra előre lehet jól megbízható előrejelzést készíteni, magyarázza Azarbarzin, de a GPM-nek köszönhetően ez akár öt napra, vagy akár egy hétre is terjedhet.

A NASA műholdja rekorder is lesz a maga nemében, s nem csak az összegyűjtött adatok tekintetében. Az eddigi csúcstartó a TRMM volt, de a 21 méteres magasságával és 43 méteres szárnyfesztávolságával a GPM felülmúlja elődjét méretben is.

A műhold felszerelése közé tartozik egy mikrohullámú kamera és a dual frekvenciás csapadékradar. A tizenhárom különböző mikrohullámú csatorna szűri a légkört, s gyűjti a csapadékadatokat az erős esőtől a hóesésig. A JAXA által fejlesztett radar elemzi a csapadék méretét és 3D-s ábrát készít belőle.

A GPM Core Observatory egy nyolc nemzetközi időjárási műholdból álló rendszer központi eleme. A hozzá kapcsolódó felszíni mérőhálózat üzemeltetésében 19 ország vesz részt. Kirshbaum szerint szükséges, hogy legyenek valós felszíni mérések is, hogy láthassák, hogy a műhold adatai mennyire pontosak.

A GPM már hosszú ideje készül. A gigászi műhold építése hét évvel ezelőtt kezdődött, de a gazdasági visszaesés miatt a projekt drágább lett, a 2011-es földrengés pedig érintette a JAXA mérnökeit. Most a NASA Goddard csapata segítségével a GPM Japánba kerül, ahonnan majd februárban végül pályára áll. Azarbarzin szerint a csapat már nagyon régóta vár erre: „Úgy érzed, mintha a gyereked nőne fel, ahogy végigjárja a közép- és főiskolát, és most már készen áll, hogy dolgozni kezdjen.”