Az észlelést egy óriási fényű kvazár (csillagszerű, azaz kvázisztelláris rádióforrás, általában távoli galaxisok aktív magjai) ragyogása tette lehetővé, mely mint egy zseblámpa fénycsóvája, rávilágított a közelében elhelyezkedő halvány gáztömegre – olvasható a Nature tudományos magazin legfrissebb számában.
A Kaliforniai Egyetem Sebastiano Cantalupo és Xavier Prochaska vezette kutatócsoportja a hawaii Mauna Kea vulkánon lévő Keck obszervatórium segítségével rögzítették a fényt. Benne egy 1,5 millió fényév hosszúságú gázfelhőt fedeztek fel, amely több mint tízszerese a Tejútrendszer átmérőjének.
A leghatalmasabb diffúz köd, amit valaha ember látott – vélte Joop Schaye holland csillagász, a Leideni Egyetem tudósa, aki nem vett részt a kutatásban.
Mielőtt a galaxisok kialakultak, a világegyetem atomokból és láthatatlan sötét anyagból álló diffúz gázt tartalmazott. A galaxisok kialakulásának elfogadott modellje szerint a gravitáció először halókba (a galaxisok külső, legnagyobb és legritkább térsége) koncentrálódott, ezek lettek a gravitációforrások, amelyek köré aztán a galaxisok tömörültek.
A szimulációs modellek többször megmutatták, hogy nem minden anyag került ezeknek a gravitációs forrásoknak a vonzásába, hanem vékony hidak maradtak, melyek a galaxisokat összekötve „kozmikus pókhálót” formáltak. Látni azonban még egyet sem sikerült e fonalak közül.
A felfedezett felhő sokkal távolabbra terjed, mint egy sötét anyag felhőjéből álló halo, ez pedig arra utal, hogy galaxisok közti fonálról lehet szól – magyarázta Prochaska.
