Felébresztik több éve tartó álmából a Rosetta űrszondát hétfőn

A magyar közreműködéssel készült eszköz a fellövése óta 6,2 milliárd kilométert tett meg.

Felébresztik hétfőn több éve, egészen pontosan 957 napja tartó „téli álmából” az Európai Űrügynökség Rosetta nevű üstökösvadász űrszondáját, amelyet az űrkutatásban áttörést hozó eredmények reményében lőttek fel 2004 március 2-án.

A magyar közreműködéssel készült eszköz azóta 6,2 milliárd kilométert tett meg – háromszor kerülte meg a Földet, elrepült a Mars mellett – és jelenleg 810 millió kilométerre jár. Működését 2011-ben energiatakarékossági megfontolásokból állították be úgy, hogy csak a legalapvetőbb funkciókat lássa el. Hétfő délelőtt – közép-európai idő szerint pontban 11 órakor – elkezdik fokozatosan „felébreszteni”, az első rádiójeleket 17 óra 45-re várják tőle.
A Rosetta a várakozások szerint problémamentesen folytatja útját célja, a 67-P/Csurjumov-Geraszimenko üstökös felé, hogy aztán a célégitestet beérve az üstökösön landolni képes modulja, a Philae novemberben leszálljon a Csurjumov-Geraszimenko felszínén.

Az üstökös társaihoz hasonlóan a Naprendszer 4,6 milliárd évvel ezelőtti keletkezéséről őriz a tudósok által létfontosságúnak vélt emlékeket. Feltételezik például, hogy a Földön lévő víz egy része üstökösbecsapódásokból származik, mint ahogy valószínűleg sok szerves molekula is, amely kulcsszerepet játszott az élet kialakulásában.
„Elképzelésünk sincs, hogyan néz ki (az üstökös felszíne)” – mondta a Philae projektvezetője, az osztrák Stephan Ulamec. A tudósokra és a mérnökökre a novemberig hátralévő hónapokban megfeszített munka vár. A modul leszállóhelyét csak a landolás előtt néhány héttel választják ki, amikor már többet tudnak a négy kilométer magátmérőjű Csurjumov-Geraszimenkóról. Az üstökös Nap körüli keringési ideje 6,45 – más források szerint 6,6 – év, közben a Jupiter és a Föld közötti pályákon mozog.

Májusban a Rosetta „rákapcsol” – sebességét másodpercenkénti 800 méterre növelik –, hogy beérje a kométát, amely nagyjából júniusra kerül majd navigációs kamerájának látóterébe. Az űrszonda augusztus elején belép az üstökös gravitációs mezejébe, majd hozzávetőleg 50 kilométerre az égitest felszínétől elkezd keringeni, folyamatosan csökkentve a távolságot. Ez idő alatt a Rosetta elkészíti az üstökös háromdimenziós modelljét és pontosan megméri gravitációs erőterét.

A tudósok csak ezt követően látnak neki leszállóhelyet keresni a modulnak és kidolgozni a landolás részletes forgatókönyvét. A november 11-re kitűzött manőver előtt 80 nappal még öt lehetséges leszállóhely lesz, amelyet aztán kettőre szűkítenek. A landolás végső pontját egy hónappal a leszállás előtt választják csak ki. A manőver jelentős kockázatokat rejt magában – mutatott rá Stephan Ulamec, hozzátéve, hogy nem tudják: az üstökös felszíne lehet olyan puha, mint a friss hó, de akár kemény is, mint a jég.

Jelenlegi elképzelések szerint a Philae 2-3 kilométeres magasságban válik le a Rosettáról, majd – irányítás hiányában – egyszerűen „lehullik” az üstökösre. Mivel a Csurjumov-Geraszimenko gravitációs ereje csak mintegy százezrede a Földének, az ereszkedés akár 2-3 óráig is eltarthat. A balesetek kiküszöbölésére a szakembereknek nemcsak az üstökös rotációját, hanem annak formáját is számításba kell venniük, mielőtt útjára bocsátják a modult, amelynek egyes tudományos berendezései már az ereszkedés során működnek majd. A megfigyelések és mérések java része azonban akkor kezdődik, ha a Philae lehorgonyzott.

A modul egyébiránt olyannyira jó fejlesztés, hogy a Nap felé közelítő Csurjumov-Geraszimenkón elvileg 2015 márciusáig bírni fogja az egyre növekvő hőséget.